Hogyan küzdjem le a szülőknek való bemutatkozástól/bemutatástól való szorongásomat? Hogyan kell anyósékkal jóban lenni?

Van néhány rossz tapasztalatom ebben. Hosszú idő után először van újra kapcsolatom, ez az első olyan szituáció, hogy egyikünk sem szülőkkel lakik, úgyhogy nem "kötelező" hamar bemutatni (mert ugye ha lakásban akartunk lenni, muszáj volt).

Mindkét oldaltól félek. Az én családtagjaim amúgy rendesek, de hajlamosak nem erőfeszítéseket tenni. Úgy értem, ha jön át egy vendég, akivel először találkoznak, azért jó lenne, ha úgymond megemberelnék magukat, de ők van, hogy ugyanúgy viselkednek, mintha ott se lenne. Van, aki még be is szólna a barátomnak, ha nem tetszik, amit mesélt magáról, van, aki nem tudja fékezni az indulatait és sokszor ideges lesz apróságokon, csúnyán beszél, látszik rajta, hogy nem viseli jól, hogy egy idegen van a házban, stb. Ennél jobban ezt nem fejteném ki.

A nagyobb para pedig az, hogy ő mutat be a családjának. Még a legelső barátomhoz, amikor átmentem, nagyon izgultam, tini voltam, félénkebb voltam, meg se mertem szólalni, ha kérdeztek valamit, egy szavas halk válaszokat kaptak. Ezt rosszul tettem, mert utána hiába engedtem el magam és lettem velük jóban, beszédesebb lettem, de továbbra is úgy kezeltek, mintha egy félénk kislány lennék. Ebből tanulva már meg merek szólalni, merek nemet mondani (pl. hogy nem kérek több ételt, vagy nem szeretnék valamit csinálni, amit javasolnak programötletnek), de pont emiatt nem bírtak egy másik exemnek a szülei. Sokszor futottam bele abba a hibába, hogy úgy éreztem, hozzá kell szólnom a témához, vagy hosszan ki kell fejtenem valamit, ezért nem gondoltam át előre, amit mondok, csak belekezdtem és hülyeségeket mondtam, vagy olyat, ami nem tetszett nekik. Persze lehet olyan is, amikor szimplán nem szimpi a gyerekünk új párja és meg se próbálunk vele barátkozni.

Amin még tudok idegeskedni, az a tegeződés/magázódás. Nekem valahogy nagyon kínos magázódni a nem hivatalos helyzetekben. Az oké, hogy először "jó napot"-tal köszönök, de még soha nem ajánlották fel nekem egyből a tegeződést. Exemnél töltöttem konkrétan minden hétvégét, de a szülei csak egy év után szóltak, hogy ez a "jó napot" tök gáz és inkább tegezzem őket (ilyen stílusban). Más barátnőimnek meg a bemutatkozáskor egyből felajánlották. Nekem meg ugye nem illik, mert én vagyok a fiatalabb, de vannak olyan emberek, akiket magáz a menyük/vejük akkor is, ha már pl. házasok, meg unokák vannak? Nekem így nehezebb is megszólítani valakit, jobban át kell gondolnom, mit hogyan mondok.

Sokan kb. legjobb barátnői viszonyban vannak anyósukkal, ez hogy alakult ki? Én nyitott vagyok, de úgy gondolom, a másik félnek is nyitottnak kell lennie. Volt, hogy jóban voltam az akkori párom szüleivel, úgyhogy szerencsére erre is van példa, de az is hosszú idő után alakult ki, fél meg egy év után, úgy, hogy minden hétvégén találkoztunk, most meg ugye kb. csak ünnepekkor vagy eseményeken fogunk, most már nem kötelező minden héten, hiszen nem élünk együtt a szüleinkkel.

Önbizalmi problémáim is vannak, de azt tudom, hogy ez csak az én hülyeségem, de néha arra is gondolok, hogy a párom hozzátartozói nehogy azt gondolják, hogy milyen rossz választás vagyok, mert csúnya vagyok, vagy nem elég talpraesett, vagy nincs ilyen olyan végzettségem, vagy akármi.

Mit tudnátok tanácsolni? Tudom, hogy előbb-utóbb muszáj lesz bemutatni/bemutatkozni, nem lehet elkerülni. Azt sem tudom, mennyire furcsa az, hogy lassan 3 hónap alatt még erre nem került sor, nem tudom, mások mennyi idő után szokták ezt megejteni (szülőkkel lakva max 1 hónap volt).

26/L