Mik a tapasztalatok szakítás témában?

Sziasztok!

Nehéz időszakom van most úgy érzem, egyre inkább azt érzem, hogy nem vagyok a helyemen, leginkább a párkapcsolatban. Együtt vagyunk már jó pár éve, tini korunk óta. Most én 24, ő pedig 26. Nekem első kapcsolatom, tehát sosem voltam mással, nem tudom milyen a szakítás, nem tudom milyen mással lenni, csak amit a környezetemben látok a baráti társaságban stb. Azt tudom, hogy már "meguntnak" érzem ezt a kapcsolatot, nem is vagyunk egy temperamentum a párommal, eddig elnyomtam magamban ezt az érzést, ki is maradtam nagyrészt a baráti társaságom bulijaibol, néha elmentem egyedül, akkor is bűntudatom volt, hogy nem a párommal jöttem (mert ő oda nem akart jönni). Szinte csak az ő baráti társaságába járunk, nekem nem gond én őket is bírom, de ő sosem jön az én baráti körömbe, nagyon ritkán az elmúlt évek alatt.

Többnyire itthon ülünk, kirandulasokat én találom, én szervezem meg, ő sosem talál ki semmi programot. És sorolhatnám, hogy mi mindenben különbözünk, még ennek tetejébe szexuálisan sem passzolunk. Egyre többször kaptam magam azon, hogy más fiúkról fantáziálgatok, amit nagyon nem lenne szabad, de látom hogy ők mennyire "belevalók" én meg unatkozok itthon vele.

Régóta Együtt vagyunk, félek kilépni ebből a "biztonságtudatból" , annyira megszoktuk egymást. Szeretem de nem érzem azt hogy osszepasszolunk, és ez most nagyon felerősödött bennem. Amikor eljegyzésről beszél, nekem szó szerint görcsbe rándul a gyomrom, nem akarok ilyen unalmas itthon ülő szerepet életem Hátralévő részébe.

Számítsak vele? Úgy érzem hiába jelzem felé ezeket a problémákat, egy ideig próbál alkalmazkodni, de megértettem hogy neki ilyen a temperamentuma, nem feltétlenül rosszindulatból ilyen, meg a neveltetése miatt is ilyen.

Hogyan szakítsak? Hiányozni fog nagyon az biztos, mert együtt is élünk egy ideje.

Én szeretnék élni, utazgatni, bulizni stb. ezt az életmódot raerek 50 fölött űzni, igy elmegy mellettem az élet.

Hogyan kezdjek neki? Nem tudom jó döntést hozok-e?

24N