Szakítsak a barátommal a szerelem ellenére ha nem tudok a családjával jopofizni, neki meg ez szamít?

Egy komoly(abb) kapcsolathoz azért nem ártana a masik életébe való beilleszkedés is.

Nem elég a szerelem.

Amugy meg az sokkal nagyobb szerelem amikor a masiknak akarsz jót es nem önző módon erőszakoskodsz rajta.

Próbáltam beszélgetni vele.

Pláne mivel pont arrol kezdett ábrándozni hogy ő már megkomolyodott es komolyat akar nem akarja hogy vége legyen soha,(meg nézett kecokat összeköltözni), én próbáltam elvenni az élét a dolognak, hogy hagyja még a sodrást, majd alakul, nem lehet előre látni még ilyen távokra, és próbáltam mondani neki hogy ne higyje azt, hogy vele lenne bajom,(mert bizonygatni akarta, hogy de vele lehet tervezni), hogy látom azt hogy ő normális, meg minden szép, nem vele van bajom hanem magammal, de ez meg ugy jön le neki majdnem, mintha magamban nem bíznék,(mert mondtam neki jobbat érdemelne mint én, en nem vagyok hozzá jo)es azt kezdte hinni arrol beszélnék, hogy én nem vagyok normális kaocs ra képes, vagy hű, meg akarnám csalni, vagy más pasi kellene, kezdte félreérteni az egészet.

De azt nem mertem mondani, hogy a beilleszkedés nem megy nekem hozzájuk.

Jelenleg ugy vagyok vele, mint ahogy 14 írja, hogy lehet nem fogunk mi passzolni, most csak a köd van még, jobb lenne hagyni magátol kiforrni a dolgokat, vagy lassítani, vagy nem is tudom.