Tényleg olyan nagy bűn szexuálisan vágyni a másikra, arra, hogy élvezhessem egy kicsit is az életet, azzal, aki fontos nekem?

Mivel úgy is anonim az oldal, de egyébként simán vállalnám névvel is ha lehetne, hogy 1 évvel ezelőttig jártam prostihoz. Szimplán már nem láttam más megoldást arra, hogy a szexuális vágyamat, hogy hiányzik a szex, megéljem.

Anyukám 12 évvel ezelőtti haláláig (21-22 voltam akkor) sosem próbálkoztam senkinél. Mert betoji, félénk ember voltam.

Ez alatt az idő alatt alig jött össze bárminemű ismeretség is nőkkel. Nem vagyok szociális, nem járok társaságokba, inkább gamer ember voltam. Mondjuk ezt se értem hogy gamer lányt hogy nem tudtam megfogni, lehet jobb lett volna, hiszen közös az érdeklődés.

Egyébként eltudok lenni szex nélkül, de nálam néhány hónap után elő jönnek a tünetei a szexhiánynak. Az átlagosnál is többször kell magamhoz nyúlni, de egyszerűen kielégületlen maradok. Hogy ha szexelek, akkor megint egy kisebb ideig elvagyok nélküle. Ezért is kezdtem anno oda járni, amit írtam is.

Na most a kérdés valós oldala:

Volt egy távkapcsolatom. 4 hónap után megtörtént. Viszont havi szinten egyszer ha találkoztam a lánnyal. Sajnos ennyire lehetett megoldani.

Mivel én már voltam kapcsolatban, tisztába vagyok a szex jelentőségével egy kapcsolaton belül, és tudom, hogy normális pároknál, akik mindig tudnak találkozni, akár napi, 2 napi szex mindig van.

Viszont meg kaptam a lánytól azt, hogy "Egyre jobban azt érzem, hogy csak azért akartál velem lenni, hogy legyen kit ingyen dugni".

Nem normális dolog az, hogy 1 hónap távlatából vágyom a másikra? Hogy vágyom arra, hogy szerelmeskedjünk?

Egyébként nem beszélek csak a szexről, és olyan dolgokat is vártam, hogy szórakozzunk együtt mint régen, játszottunk kisebb játékokkal, filmeztünk, soriztunk együtt. Ilyen szinten ő tűnt ki az életemből, hogy nem csináltuk ezeket.

Szóval vélemény?