Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlreagálom? Hibás vagyok? Mit kéne tennem?
Nyár óta együtt vagyok Párommal (Ő 27/N, én 32/F). A munkahelyem által ismertem meg, egymásba szerettünk.
Régen minden nap órákig beszéltünk, minden alkalommal Ő keresett engem. Sokszor félbehagytam a napi rutinomat, hogy ott legyek Neki és figyeljek Rá. A zenét önmagában nem szeretem, de Miatta elkezdtem egy kórusban énekelni, mert szereti a zenét. Amikor találkoztunk, puszilgatta a karomat, a vállamat, ölelgetett, ami kifejezetten jólesett nekem. Kéthetente hétvégén Nála alhattam, habár szexualitást nem akart, azt mondta, majd tavasszal belemegy, elfogadtam. Akárhányszor problémája volt, mindig meghallgattam, minden ígéretemet betartottam Neki, erőfeszítéseket tettem azért, hogy örömet okozzak Neki. Rengeteget utaztam Miatta, mert nagyon messze lakunk egymástól, és ahányszor hívott, mindig azonnal mentem. Sose korlátoztam, sose tiltottam se a hobbijától se a barátaitól. A születésnapjára azt a gyűrűt (is) adtam, amit kért tőlem. Kulturális programokra vittem, amiket szeret. A kedvéért több dalt is megtanultam. Mindig kifejezte, hogy mennyire hálás nekem és hogy milyen sokat törődöm Vele, és hogy köszöni, hogy vagyok Neki.
Voltak konfliktusaink is. Egyrészt nehezen viseli, hogy autista vagyok, mert régen megtámadta egy autista lány akihez kedves akart lenni. Másrészt mindig azt mondta, hogy megtiltja hogy feszült legyek - ideges voltam, amiért két munkával 150 ezret is alig keresek, míg egy volt osztálytársam egy munkával 300 nettót is hazavisz, aggódom, hogy nem tudok önálló lakhatást szerezni és fenntartani -, mert az lehúzza őt. Inkább hallgassak zenét, használjak párologtatót, stb. Pedig úgy tudtam, hogy ha bármi bajom van, azt a Párommal kell megosztanom, mert egy Pár vagyunk és egymás életének része. Igen, van mindkettőnknek saját magánélete is, de a kommunikáció nagyon fontos.
Legutoljára, amikor ott voltam a megbeszélt hétvégénken, az egyik barátnője (19/L) hirtelen spontán döntésbe hozta, ami azt okozta, hogy ott kell maradjak a szobájában órákra, mert elmondásuk szerint nem fértem volna el. Szó se volt arról, hogy hirtelen el kell mennie a saját énekkari próbájára, ami ráadásul el is maradt technikai okok miatt.
A fenti okok miatt szintén feszült lettem, elmondtam Páromnak, hogy nagyon fáj nekem, hogy megbeszéltük, hogy együtt leszünk, erre eltérítik Őt, még ha kórházba ment volna egy szerette miatt, azt mondanám rendben, megértem, én is mennék a helyében.
Azóta egy hónapja már heti öt percet se beszél velem, ha én hívom kinyomja, az üzenetemet látja, de nem ír vissza, vagy csak egyszavas válaszokat. Azt mondta nekem, hogy ne tiltsam el a barátnőjétől, holott én csak annyit kértem Tőle, hogy amikor a mi időnk van, akkor egymással foglalkozzunk. Az eset után a barátnője üzenetben rámtámadott, hogy milyen jogon korlátozom őket. Higgadtan megbeszéltem vele, hogy nem korlátozni akarom őket, hanem időt szeretnék tölteni a Párommal a megbeszélt időben. Párom erre azt mondta nekem, hogy ne szóljak be a barátnőjének, mert nagyon szereti őt.
A többi barátnőjének és a barátaimnak, a gyógypedagógusomnak a véleményét is kérdeztem, megmutattam a beszélgetést, mind azt mondták, hogy nekem van igazam, higgadt és korrekt voltam a beszélgetésben.
Azóta egy hónapja sorra lemondja az utolsó pillanatban a megbeszélt találkozásainkat, még a karácsonyit is. Megkérdeztem, hogy akkor mégis mikor találkozzunk, azt mondta nem tudja. Bezzeg amikor a barátnője kérdezi, neki azt mondta menjen bármikor. Ezen kívül érdekes módon elhagyta a tőlem kapott gyűrűjét - elmondása szerint fogalma sincs hogyan -, de a barátnője által kapott medálja most is megvan neki.
Párom azt mondja szeret engem, azt mondja sokat jelentek neki, ehhez képest a barátnőjével van kint profilképe, velem kapcsolatos tartalom nincs fent nála. Amikor beszélünk, mindig arról beszél, hogy barátnőjével ez meg az a terve, kettőnkről már nem is beszél, nincs is közös terve velem. És amikor elmondtam neki, hogy ez nagyon fáj nekem, hogy úgy érzem hogy nem szeret engem, azzal védekezik hogy ha nem szeretne nem hívna fel.
Többen mondták nekem, hogy "Ez annak a jele, hogy Párom már le akar rázni engem, csak nincs benne gerinc, hogy megmondja". Párom azt mondja, legyek megértőbb, hogy a barátaival is lenni akar. Megjegyzem egész hónap 80%-ában vele beszélt, folyton ott volt nála, én meg beszélni se tudtam rendesen vele, csak nagyjából heti 5 percet amit azért szakított meg, mert hívta a barátnője.
Különösen fáj a viselkedése, hogy karácsonyra elhidegülést kapok, holott az állapotomhoz képest annyi erőfeszítést tettem a kapcsolatunkba, és mindig hagytam élni. Fáj, hogy nem vagyok Neki fontos, fáj, hogy jobban szereti a barátnőjét, fáj, hogy már nem beszél velem annyit, fáj hogy egyedül maradok karácsonykor, fáj hogy amíg én mindig meghallgattam, odafigyeltem rá, addig ő meg se hallgatott. Fáj, hogy mindig a barátnőjéről beszél , meg vele tervez, velem meg már nem. És fáj, hogy az előre megbeszélt találkozóinkat együttléteinket sorra lemondta, hogy inkább a barátnőjével lehessen.
válasza:Sajnálom, pedig egy nagyon jó embernek ítéllek meg írásod alapján. Remélem sikered lesz ezek után. Van, hogy mindent jól csinálsz, igyekszel, s jónak tűnt az elején, de a másik nem olyan, meggondolta magát, nem ismerte önmagát eléggé ahhoz, hogy egy kapcsolatban legyen. Légy türelmes, fogadd el őt. Lehet, később jön. Nekem azt mondta egykor az exem, hogy soha többé nem akar velem beszélni, most hétvégén pedig nálam alszik, másfél év után. Feldolgozta amiket érzett, feldolgozta, hogy rossznak látott és változtam - ez itt más eset, mint a tiéd, de a lényeg, hogy változás történt. Ő nagyon rosszul volt, elzárkózott, azt hittem, soha nem leszünk jóban ismét. Most pedig teljesen rám támaszkodik mindenben.
Gondolj az ő fájdalmaira is, félreértéseire, és arra, hogy talán nem tudja mit csinál, és ha tudná mit érzel, veled lenne. De a saját érzéseidet is óvd, ne add mások kezébe, mert van, hogy nem ismered igazán a másikat.
#1 Én nem egy olyan kapcsolatot akarok, ahol nem beszélhetünk meg egymással semmit és nem oszthatjuk meg egymással az érzelmeinket és gondolatainkat.
#2 A hiányán nem tudok túllépni. Őt már végleg elveszítettem, de egy másik lány talán meg fog becsülni engem, ha létezik ilyen.
#3 Egyetértek veled, én is inkább mindent megbeszélek a párommal. Azonban a "szinte minden" számomra nem értelmezhető. Nem tudok olyat, amit ne osztanék meg vele. Jelenleg ismerkedni próbálok, bár még nem kaptam viszonzást. Lehet valamit rosszul kommunikálok. Jólesik, hogy értékesnek tartod az erőfeszítéseimet! :)
#4 Egyetértek, eddig a volt párjaim többsége mindig a szemembe mondták hogy vége. És még így is barátok maradtunk.
#5 Nekem is volt ilyen érzésem, amikor már többször is megütött azért mert nem tudott engem telefonon elérni, mert dolgoztam, vagy amikor sose akarta igazán a csókot, vagy amikor sokkal nagyobb lelkesedéssel beszélt a barátnőjéről meg a vele való terveiről, mint velem kapcsolatban bármiről. Igen, idővel találnom kéne, de ha nem teszek semmi erőfeszítést, sose fogok eredményre jutni. A jelenlegi erőfeszítéseim pedig egyelőre nem hoznak eredményt, de folyamatosan próbálkozom.
#6 Szerettem őt, jelentős erőfeszítéseket tettem érte, el akartam mellette köteleződni. A barátnői szerencsére az én oldalamon vannak, és nekem adnak igazat.
#7 Igen, alap dolognak tartom, hogy ő is annyi erőfeszítést tegyen, mint én. Alap dolog az őszinteség és az, hogy a szemembe mondja meg a dolgokat. Alap dolog, hogy szeressen és ne a barátnőjét helyezze elém állandóan. Sőt még őt védte, amikor konfliktusba kerültünk. Alap dolog, hogy kinyilvánítjuk az érzelmeinket egymás felé. Alap dolog, hogy konfliktus esetén nem letiltanak engem, hanem megbeszéljük. De ezek nem teljesültek.
#8 Én nem úgy mondanám, hogy becsicskultam, hanem közös alapot akartam létrehozni vele. Nem tudom, hogy működnek a párkapcsolatok, csak azt, hogy ahányszor párkapcsolatban voltam, mindig úgy éreztem, hogy erősebb, értékesebb, határozottabb vagyok. És azt is tapasztaltam, hogy igen, a férfiaknak erőfeszítéseket kell tenni a párjukért. De a logika szerint ennek kölcsönösnek kéne lennie, nem egyoldalúnak.
#9 Karácsony előtti éjjel írta nekem, hogy szeret és hogy örökre velem akar lenni. Karácsony reggel arra ébredtem, hogy letiltott szó nélkül. Papíron még együtt vagyunk, mert nem mondta ki a szakítást, de ettől függetlenül már elkezdtem mást keresni. Még nem találkoztam olyan lánnyal, aki szexuálisan kezdeményezett volna felém, mert mindig én kezdeményeztem. Legtöbbször nem akarta.
#10 Nem volt gyanús, mert több ilyen párkapcsolatban voltam, ahol nem akarták a szexet. Azt gondoltam ez a normális. Sok volt párom mondta nekem, hogy túlzottan sokat gondolok a szexre. Pedig azt tanultam, hogy sok párkapcsolatban normális a rendszeres szexuális együttlét.
#11 Kifejezetten jólesik, hogy jó embernek tartasz, a páromtól is szükségem lett volna erre. Én is örülnék, ha az exem (nem a mostani, hanem aki közülük a legtöbb erőfeszítést tette/teszi értem ma is) újra velem lenne, de egy férfinak nem nevezhető, határozatlan, önfekvő, empatikustalan, kommunikációmentes majommal van, aki még arra se képes, hogy meghallgassa és támogassa őt, és ezért az exem inkább hozzám fordul bármire van szüksége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!