Ha válságba kerülni a kapcsolatod, te képes lennél küzdeni érte? Képes lennél tenni azért, hogy együtt maradjatok? Képes lennél tartós valtozást eszközölni? Akarnál egyáltalán küzdeni a párodért, ahelyett, hogy keresel mást, vagy mész szinglinek?

Azért az nem mellékes szempont,hogy mi vezetett odáig,hogy válságba kerültünk.

Ésszerű határokon belül az ember megpróbál tenni, változtatni,de többnyire ez mindkét fél dolga.

Akkor van értelme,ha a másik nem csak elszenvedi az én kapálózásomat,hanem támogatjuk egymást.

A másik nélkul semmit nem ér az sem ha fejen állok is.

Magyarán nincs bennem képesség arra, hogy egyes egyedül a másik akarata ellenére vigyek egy kapcsolatot.

Nem igazán, maximum egy minimálisan. Férfiként azt látom, hogy felesleges küzdeni. Ha egy nő ösztöne bekattan és másfele megy, akkor kuka az egész. Ha egy férfi problémás helyzetbe kerül, a nő nem marad mellette és kuka az egész. Nőként ez olyan, hogy bármikor lehet mást találni, így férfiként nem éri meg küzdeni. Maximum, eltolni lehet a dolgokat.

Tudom, majd megkapom az itteni férfigyűlölő, kritikát soha el nem fogadó nőktől, hogy jajj, mekkora incel vagyok, de erről szó sincs. Ezeket nők szájából is hallottam és a környezetemben rengeteg férfinál láttam. Ne engem támadjatok, mert ezt látom.

Hát azért nem mindegy, hogy egy pár hónapos kis kapcsolatocskáról van szó vagy évek alatt felépített közös életről, netalán már gyerekek is vannak a képben. Illetve az sem mindegy, hogy a másik is akar-e tenni a kapcsolatért és hogy egyáltalán mit jelent az, hogy "válságban van", min kéne változtatni ahhoz, hogy működjön. Ha alapjaiban kéne megváltoztatni a személyiségemet, mert időközben rájött, hogy engem már nem szeret, akkor ott azért már akkor sincs értelme a küzdelemnek, ha 20 éve együtt vagyunk és van egy szakajtó gyerekünk. Ha csak annyiról van szó, hogy az utóbbi időben sokszor zaklattam mert nem pakolta el maga után a piszkos zoknit, akkor azért azon még valóban lehet javítani.

Jelenleg ugyan nincs válságban a kapcsolatunk, de van két gyerekünk, közös életünk, nyilván nem hagynám csak úgy elúszni egy vállrándítással az egészet, merthogy "melós" lenne megjavítani.

Küzdeni? Nem.

Ha küzdeni kell a másikért az már már erőltetett. És elvárás.

Szeretjük egymást vagy nem, fontos a másik vagy nem?

Kapcsolat függő. Én is egyetértek a 4-essel. Ha látom, hogy nincs foganatja, akkor megteszem azt, amit a lelkiismeretem megkíván, majd eltolom a bicajt.

Vagy ha azt látom, hogy én már túl sok áldozatot hoztam és ő nem képes, akkor is odébbállnék.

Összességében a házasságomért pl. most bármit megtennék, de ehhez is kevés vagyok egyedül.