Szerintetek jogos a kérésem, hogy adjunk túl azokon a bútorokon, amelyek nem tetszenek, ha közös tulajdonú ingatlant veszünk a párommal?

18 éves korom óta albérletből albérletre szálltam, és ezek mindig alacsony színvonalúak voltak, mert mindig a spórolás volt számomra az első, mert ilyen régóta vágyom arra, hogy saját otthont építsek ki.

Az utóbbi években azonban már a párom saját tulajdonú lakásában éltem. Már mikor elsőnek nála jártam azonnal szembetűnt a lakás kontrasztja, hogy vannak nagyon rikító, habos-babos, virágos, színes, fodros, csipkés bútorok, dekorációk kiegészítők és visszafogottabb darabok. Később kiderül, hogy onnan ered ez a nagy különbség, hogy anyósjelölt szeret a fiának vásárolni cuccokat a lakásába, de úgy, hogy a saját stílusában, és abszolút nem passzol a két világ. Páromat pedig látszólag nem érdekli, ő simán berakja a harsány, rózsákkal díszített ülőgarnitúrát egy szolidabb, teljesen más színű szobába.

Ezek az anyós által felvásárolt dolgok soha sem tetszettek, de egy szót sem szólhattam, mert a páromé a lakás. Nekem kellett itt alkalmazkodni.

Azonban hamarosan elérkezik a pillanat, hogy ingatlant vásároljunk, ami már az én tulajdonom is lesz, és közel 10 éve vért izzadok, hogy megszerezzem. Őszintén szólva mivel ennyit dolgoztam ezért, nem akarok többet alkalmazkodni, mivel egy évtizede élek olyan helyeken, amelyet nem találtam elég otthonosnak.

Párom át akarja költöztetni a dolgainkat, de én még szeretném neki mondani, hogy csak azok a bútorok és kiegészítők jöhetnek, amiket én is szeretnék. Szeretném végre a saját stílusomban, de természetesen párommal egyeztetve berendezni a házat, de a harsány, hivalkodó dolgokkal szemben zéró toleranciám van, mert egyszerűen taszítanak.

Sajnos anyós jelölt sértődékeny, és nem biztos, hogy ezen lépésem miatt nem haragudna meg rám.

Szerintetek jogos lenne, ha ennyire rugalmatlan lennék e témában?