Feldobnád a közös életeteket azért, mert boldogtalan vagy benne?

'Talán kezdhetném újra mással egyszer, de ha ez lesz a vége, akkor inkább jobb egyedül maradni.'

Ha így gondolod akkor mi az istenért kérdezed a zinternetet?

Nem kell ide jutnia egy kapcsolatnak. Akkor jut ide, ha vagy nem volt jó az alap, vagy a felek nem tesznek érte, nem ápolják. Amihez nyilván két ember kell, tehát ha a másik szerint minden jó és lesepri a problémáidat, akkor te a fejed tetejére is állhat.

Én leültetném, és megmondanám, hogyan érzek, és hogy ha nem hajlandó változtatni, nem jön el velem párterápiára, stb., akkor szakítás lesz a vége, mert boldogtalan vagyok. Csak azért nem szakítanék azonnal, mert jobban érzem magam, ha elmondhatom, hogy mindent megtettem, amit tehettem. Utána nála a labda. Ha szerinte így minden oké, és nem érdekli, akkor igen, feldobnám a közös életünket. EGyszer feldobtam: életem egyik legjobb döntése volt, azóta egy olyan férfival vagyok, akivel kölcsönösen teszünk egymásért és a kapcsolatunkért.

A gyerek nélküli kapcsolatok gyakran megrakadnak egy szinten. Nincs hova tovább fejlődni és a két ember közötti érzelmek idővel elhalhantak. Persze ez nem mindig van így, de például nálatok ez lett.

Nem értem miért költöztetek új házba (tehát miért adtál ki halom pénzt), úgy, hogy már 2 éve boldogtalan vagy és dilemmázol a kapcsolatotok miatt. Most anyagilag elkötelezted magad ez mellett...

Mindenesetre ez így nem maradhat. Első körben ajánlom a párterápiát, ha nem jön össze, akkor szakítás.

5, nem, a gyerek nem átok, de csak ebben az évben 4-5 kisgyerekes ismerősöm válik, és a tizenéves öcsém osztályában több a mozaikcsalád, mint a rendes. Szóval azt állítani, hogy a gyerektelen kapcsolatokban az érzések elhalhatnak, mert (szerinted) nincs hova fejlődniük, míg a gyerekes kapcsolatok fejlődnek... hát, szerintem eléggé elrugaszkodik a valóságtól.

A kapcsolat gyerekkel vagy gyerek nélkül is fejlődhet bármerre, ha a felek tesznek érte és megvan a szeretet, tisztelet, tenni akarás.

Mi köze van már megint a gyerektémának ehhez az egészhez?! Semmi, de muszáj kiemelni, hogy hát a gyerektelen párok gyakran megragadnak egy szinten, mert "nincs hova fejlődni" és elhalnak az érzelmek. Aha nyilván, mert a gyerekes kapcsolatok annyira tökéletesek, úgy biztos nem ragadnak meg sehol és minden szuper lesz. Végül is azért van az, hogy az ismerősi körben is a gyerek születése után pár éven belül a többség szétment, meg azért van kb már több mozaikcsalád, mint "sima". Mert annyira harmonikussá és boldoggá tette a kapcsolatokat mindenhol a gyerek.

Nincs ennek semmi köze a gyerekhez. Egyszerűen le kell ülni és mindent átbeszélni, elmondani az érzéseidet és megpróbálni megoldást találni rá közösen. Nem kell egy rossz kapcsolatban szenvedni. Ha a párod nem vevő a dologra, akkor én a helyedben tovább lépnék és nem szenvednék tovább egy olyan kapcsolatban, ahol nem vagyok boldog.

Nekem az ilyen kérdéseknél mindig az jut eszembe, hogy "de miért ilyenkor fogalmazódik ez meg?". Miért akkor amikor már sírógörcsöd van miatta? Vagyis miért akkor kezd el ezen gondolkodni az adott személy amikor már nyakig ülnek a szarban? Amikor már kb minden rossz. Ez nem egyről a kettőre történik. Igenis időben kell észbe kapni és akkor nekiállni foglalkozni ezzel. Ha úgy tetszik, az első felmerülő problémánál észbe kapni, beszéletni, tenni érte. Természetesen ez sem old meg mindig mindent.

De amikor olyanokat olvasok, hogy "már 2-3-5-x éve nincs szex" és társai mindig az jut eszembe, hogy miért hagyják az emberek hogy ennyi idő elteljen?? Minek várni 2 évet?

Időben kell foglalkozni a kérdéssel.