Szakítanátok vagy változtatásra bíztatnátok?

A párommal 7 hónapja vagyunk együtt és sajnos a szakításon gondolkodom. Rosszul érint a dolog, mivel egy nagyon rendes, odaadó férfi. Udvarias, nincs vele vita, mindig az én boldogságom lebeg a szeme előtt, viszont rettenetesen érzékeny, hisztis tud lenni. Ha nem mondom el neki naponta legalább hatszor hogy szeretem, akkor megkérdőjelezi és sír is, hogy ő sajnálja nagyon, hogy nem tud boldoggá tenni, próbál kiengesztelni és akárhogy magyarázom neki, hogy semmi rosszat nem tett, ő csak azért is azt hiszi hogy valami rosszat csinált. A nyáron a nagymamámat kellett ápoljam és mivel mama messzebb lakik, ezért nem tudtam a párommal találkozni kettő hétig. Volt hogy sírva hívott fel, hogy mennyire hiányzom neki, ha nem írtam neki sűrűbben vagy nem reagáltam az üzenetére, mert dolgom volt akkor is könnyezett, hogy nem szeretem már, mi rosszat csinált, hogy levegőnek nézem. Ne úgy képzeljétek el, hogy agresszív, hanem letargiába esik és tényleg azt hiszi, hogy ő nem mondta nekem elégszer hogy szeret, meg nem hozott elég ajándékot és azért nem foglalkozom vele annyit.

Imádom egyébként, mert tényleg egy jó ember, nála kedvesebb férfival nem hozott még össze a sors, viszont ezek az érzékeny pillanatai kikészítenek néha.

Nem jeleztem még neki, hogy ez engem ennyire zavar, így nyilván az én hibám is a jelenlegi helyzet. Viszont nem tudom, hogyha jelzem neki ezt, akkor fog-e változás történni. Ti mit gondoltok? Volt már hasonlóan érzékeny férfival dolgokat? Jobb lenne a szakítás?