Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gyakran vitát generálok és megsértődöm feleslegesen. Hogyan tudnék ezen változtatni és megérteni hogy ilyenkor jobb ha hallgatok?
az a helyzet, hogy a mostani párom mellett nagyon sértődékeny lettem...talán az a baj, hogy az első kapcsolatomban pont az ellenkezőjét csináltam és nem mondtam el mi a baj, nem volt jó ..aztán a 2 . kapcsolatban szinte soha nem veszekedtünk és inkább szenvedélyes viszony volt, de nem éreztem közel a lelkemhez az akkori párom, és most ebben a 3. és remélhetőleg utolsó kapcsolatban már az elejétől mindig elmondom őszintén , ha zavar valami viszont úgy vettem észre hogy most meg átestem a ló túloldalára.
Túlságosan hamar megsértődöm, rögtön kimondom amire gondolok, aztán persze megbánom de sokszor akkor már késő.
Nem tudom, hogy a párom az aki ezt kihozza belőlem vagy én változtam meg.
Azt tudom, hogy sokszor azzal bánt meg , hogy úgy érzem nem ismer és olyannak lát amilyen nem vagyok.
Ez pl nagyon rosszul tud esni mert rettenetesen bántja az igazságérzetem no meg az előző két párom ezeket a tulajdonságokat egyáltalán nem látta bennem és ezért is zavar, hogy ő miért nem ismert ki igazán..:S
Amiken vitatkozunk engem valóban zavarnak de olyan dolgok amiken feleslegesen vitázunk mert ő ilyen és ő így jó ember ahogy van.
Pl feleslegesen kérem , hogy leszokjon valamiről ha egyszer felnőtt ember és ha maga nem akarja letenni azt a bizonyos dolgot akkor veszekedhetek vele akármennyit nem fogja, vagy pl nem akarja megszerezni a jogosítványt, ami eddig nem volt számomra probléma viszont most , hogy gyermeket tervezünk már eléggé kezd idegesíteni.
De ő meg úgy érzi szegény, hogy állandóan csak cseszegetem és igaza is van...szerencsétlen ha megpróbálom az ő oldaláról nézni akkor itt vagy nő aki mindig cseszegeti, vitatkozik vele, nem jó nem fogadja el olyannak amilyen.
Mit tegyek , hogy megváltozzak?
Vagy egyszerűen nem illünk össze?
Pedig nagyon szeretem őt, nagyon jó ember csak vannak dolgai amiket nehezen viselek.
Össze kell csak csiszolódnunk és ennyi? Mit tegyek , hogy fogjam vissza magam?
Ha belegondolok tényleg feleslegesen tépem a szám ha ilyen..vagy elfogadom ilyennek vagy lelépek.
Vagy ez sem így működik?
köszönöm a válaszod de nem értem a rosszindulatot mögötte. az az igazság, hogy azt gondolom kevés ember látja be egyáltalán, hogy ő is hibás és kevés ember próbál ilyenkor a másik helyzetébe belelátni.
Én megtettem és úgy érzem nem érdemlem meg ezt a választ de azért köszönöm, a tanácsod inkább nem fogadom meg..:) szép estét neked is . remélem neked nem lesznek soha ilyen gondjaid.
Szerintem meg egyáltalán nem kellene visszább venned. Egy normális kapcsolatban teljesen természetes, hogy ha valami nem tetszik a másik viselkedésében akkor ezt kimondjuk, megbeszéljük és próbálunk változtatni rajta. És nincs sértődés belőle. Én sokkal inkább látok problémát a pároddal. Ő nem akar csiszolódni, nem akarja elismerni, hogy vannak dolgok amiket nem jól csinál. Az is eléggé intő jel, hogy abszolút nincs fogalma arról, hogy ki vagy és olyan tulajdonságokat próbál ráderőltetni amik abszolút nem jellemeznek.
Egyáltalán nem kell elfogadni senkit olyannak amilyen, ha ez a kapcsolatra nincs jó hatással, vagy az ő életére hat hátrányosan, vagy megnehezít vele mindent stb. Bíznia kell a párja véleményében ilyen téren és elgondolkozni azon, hogy valószínűleg igaza van a negatív dolgait illetően. És persze változni a jó irányba. Nem kell elfogadni olyan dolgokat amik egyértelműen károsak és lehetne rajtuk változtatni úgy, hogy a párodnak is sokkal pozitívabb legyen. Viszont ha a párod nem hajlik erre és hiába látja, hogy igazad van csak azért sem akar változtatni és ráfogja, hogy "bszogatod" akkor egyszerűen csak nem alkalmas kapcsolatra.
Ha azonnal reagálsz mindenre próbáld meg,hogy ez ne így legyen.Egy kis idő elteltével nem biztos,hogy indulatos, sértődékeny lennél.
Az nem jó ha az előző kapcsolatodat a mostanira vetíted ki,a mostani barátodnak nincs köze az akkor történtekhez.
Nézz magadba, ha tetszik Neked ez a rác, Te is vétkes vagy a sértődékeny, támadó hozzáállásoddal az összezördüléseitekhez, akkor tegyél egy próbát azzal,hogy változz.
Szerintem a hangsúly ott van, hogy "cseszegeted" .
Nem kell mindenre ami szerinted rossz rábólintani, csak hogy neki jó legyen, te meg őrlődsz magadban.
A módon kell változtatni ahogy elmondod neki mindazt amit rossznak érzel.
Támaszd alá érvekkel, és ami sokat segít még az az, hogy mondasz neki példákat, hogy próbálja meg magát a helyedbe képzelni.
Ne piszkáld, mond el neki ha valamit jól csinált vagy valamivel örömöt okozott neked, hogy lássa és érezze hogy értékeled őt. Ez jobban kedvet fog neki adni a további fejlődésre mint az ha mindig leszólod.
De ha valami nem tetszik, mondd meg!
Ne azonnal és indulatból.. adj egy kis időt magadnak átgondolni a helyes szavakat amikkel nem bántani fogsz, hanem építeni.
Ezek saját tapasztalatok is... nehéz higgadtnak maradni mindig, én tudom!
De ha gyakorlod menni fog.
Hány évesek vagytok és mióta vagytok együtt?
Az ember egy bizonyos kor után nem fog megváltozni. Ideig-óráig menni fog, aztán nem tudja tovább tartani. Ha neked nem felel meg, keress olyat, akivel egyetértetek majdnem mindenben. Így semmiképp nem kéne gyereket vállalni.
van jogsim igen, de kocsim nincs. Tulajdonképpen csak a gyerek miatt mondogatom neki, ráadásul kifizetnék neki a szülei és rögtön kapna egy autót de nem akarja megcsinálni szóval ez van.
Amíg a babaprojektet nem kezdtük el nem mondtam neki, hogy csinálja meg mert nem érdekelt, de most már elég sok kellemetlen helyzet alakult ki abból, hogy nincs autónk és gyerekkel ez még kellemetlenebb.
Nekem van jogsim de egy félek vezetni kettő nincs mit.
De amúgy igen , csak a gyerekvállalás miatt érezném fontosnak...nem is tudom..nyilván ha kell én fogom a kezembe venni a dolgokat és vezetni majd megszokom , csak olyan furcsa , hogy ő férfiként ennyit nem fog megtenni.
De tudom....tudom..muszáj belátnom, ha ennyire nem akarja megcsinálni jobb ha nem erőltetem, mert felesleges.
Ebbe bele fogok törődni , hogy vagy én fogok vezetni vagy majd megoldunk mindent busszal és cipekedéssel.
Amúgy igen ez a baj, hogy túl hamar felkapom a vizet és kimondom amire gondolok, viszont nagyon hamar rá is jövök ilyenkor , hogy nincs igazam és olyankor sokszor bocsánat kérek mint ahogy tegnap is és kibékülünk.
Szóval inkább csak ezt a hirtelen természetemet kellene valahogy elnyomnom.
Amúgy igaza van hogy sok mindenen túlstresszelem magam.
Tudom, hogy senki sem lehet tökéletes és be kell látnom , hogy megváltoztatni nem lehet..
ti mit szoktatok tenni ilyenkor hogy ne mondjátok ki ??? elszámoltok 10 ig??? vagy hogy sikerült ezt megoldani?
van valami technikátok erre?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!