Mit tegyek ebben a helyzetben?

10 éve házasságban élek, van egy 2 éves kisfiam. A problémàm az lenne, hogy a gyerekem születése óta sajnos nem tudok igazán nőként tekinteni a feleségemre, inkàbb anyaként. Már pszichológusnàl is jàrtam, de nem változik semmi. Ezt leszámítva nem volt probléma a kapcsolatunkban. Sajnos viszont a felségem bármit csináltam, segítettem neki a gyerekkel kapcsolatban, sokat dolgozom hogy jól éljünk nagyon stesszes munkàban napi 12 órát. Semmi nem jó, mindig kritizàl, egy jó szava nincs hozzàm. Így mèg jobban eltàvolodtunk egymástól, mert nem tartom magamat olyan embernek akivel így kelljen viselkedni és beszélni. Aztàn kb egy hete előállt vele, hogy mindennek én vagyok az oka, így nem lehet élni, ez nem élet stb… nyíltan az arcomba vágta, hogy elviszi a gyereket, ha nem kapom úgymond össze magam. Azóta sajnos éppen az ellenkezője van, kb rosszul vagyok ha hazamegyek este, mert úgy érzem elveszítem a gyerekemet ha nem felelek meg. Most tényleg így kell velem viselkedni, mert nem kívànom mióta anya. Nem direkt csinálom és próbálok is rajta változtatni, de így… Most per pillanat úgy értem, hogy ezek miatt nem intim közelséget, de semmilyen közelsèget nem kívánok vele. Viszont ha belegondolok, hogy elmegy a gyerekemmel es nem látom minden nap a picit, akkor kb megőrülök. Mit tegyek. Valaki volt ilyen helyzetben