Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi számít szóbeli bántalmazásnak?
Amikor elkezdtünk ismerkedni én benne voltam egy szar kapcsolatban. Szar volt.. de volt önbizalmam.
Aztán kicsit elmélyültek a dolgok és úgy döntöttem a 7 éves kapcsolatomat ott hagyom miatta. Úgy viselkedett velem mint még soha senki. Virágot vett, étterem, szép szavak stb. Konkrétan lehozta nekem a csillagot is az égről.
Aztán eltelt 2 hónap és az első nagy veszekedés során ordibált, majd rám törte az ajtót, belevert és úgy ordított.
Természetesen ez után jött a bocsánatkérés. Első ilyen volt.. nem gondoltam, hogy aggódnom kéne.
A második vita odáig fajult, hogy felborított az ággyal együtt és azt mondta örüljek, hogy nem kaptam akkorát még pluszba, hogy berepüljek a sarokba.
Igen.. itt már el kellett volna hagynom valószínűleg.. de nem mertem.
Azóta máshogy mennek a dolgok. Nincsenek viták. De olyan stílusban beszél az esetek 90%-ban, hogy már én is kezdem elhinni amiket mond.
- Egy nulla vagyok, egy senki
- Nem csinálok itthon semmit
- Nem viszem ki soha a szemetet (mindig kiviszem)
- Nem főzök eleget (20kg-ot hízott amióta együtt vagyunk )
- Soha semmi nem jó amit csinálok
- A családom előtt úgy beszél velem mint egy analfabétával..
- Egy boltban vagy bármilyen közösségben képes kiabálni velem és megalázni … legalábbis én megalázónak érzem ahogy velem beszél
- Azt érezteti velem, hogy ő tökéletes, ő mindenhez ért és nagyon okos.. én pedig ennek mind az ellenkezője vagyok
Stb.
Nagyon nehezen adok fel bármit is, mert abban hiszek, hogy megjavítani kell nem eldobni.
De már csordultig van a poharam… az önértékelésem a béka segge alatt van.
Néha már azt érzem, hogy szakemberhez kéne fordulnom.. mert amit csinál tönkretesz.
Egyébként a családom nem tud semmiről. Bár szerintem látszik, hogy nem vagyok boldog.
ezen nincs mit javítani, én se értem, mit akarsz itt javítani egyáltalán. igen, ez az egész minden elemében bántalmazás. de úgy veszem ki abból, amit írtál, hogy ezt te is tudod. akkor miért nem lépsz? tulajdonképpen mitől tartasz? miért nem beszélsz erről senkivel? szégyelled, hogy valaki rosszul bánik veled? barátnőid nincsenek? a családod is ilyen, velük azért nem beszélsz? ez rosszabbodni fog, és átcsaphat fizikai bántalmazásba. mi a jó ebben a helyzetben? miért nem szakítod meg, és éled normálisan az életed? félsz változtatni valamin?
tb-re is lehet pszichológushoz menni, ha nincs pénzed.
Itt nem a kapcsolatot kell megjavítani, hanem a hapsin agyműtétet végrehajtani.
Menekülj, amíg még teheted és nem vág valóban oda a sarokba, vagy nem kerülsz tőle függő helyzetbe - véletlenül se szülj neki, eszedbe ne jusson!! - mert akkor neked meszeltek. Amilyen gyorsan csak tudsz, lépj le.
Menekülj!
Viszont arra készülj fel, hogy nem fog elengedni.
A szokásos forgatókönyv szerint megy majd az ígérgetés, könyörgés, ha visszafogadod, egy darabig jó lesz megint minden, aztán kezdődik elölről a ciklus egyre rövidebb jó időszakokkal. Éveket lehet így lehúzni, miközben egyre szarabbul leszel, önbecsülés nulla, egyre nehezebb összekaparni magad, ha fizikailag bántalmaz, még az életed is veszélybe kerülhet.
Gondold át milyen életet szeretnél. Ha nem ilyet (és nagyon remélem), akkor lépned kell! Kérj segítséget a családodtól, barátaidtól, szakembertől!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!