Van itt olyan valaki ,akinek 1-2 vagy 3 év alatt sikerült megszeretni a párját ? Tudom,fura a kérdés..

Mitől lettek ők egy pár, ha az egyik fél nem szerette a kezdetén a másikat?

Nem iszlám ország vagyunk, ahol a szülők kényszerítik a gyereküket ahhoz, akihez ők akarják!

Ha két ember megismerkedik, azért általában 1 év alatt már megismerik egymást mélyebben is. A két személyiség adott, az nem fog változni, akkor sem ha 2 vagy 3 évig tart az "udvarlási szakasz".

Ha valamelyik tulajdonsága nem szimpatikus a másiknak, azt nem fogod megszeretni 2-3 év múlva sem.

Nekem is hosszabb idő kell, hogy megismerjek valakit (megbízzak benne), ezért jobb inkább ismeretségi körből, baráti társaságból választani olyat, akit ismerek már régebb óta, tudom, hogy kb. mire számíthatok nála. Ez jól le is szűkíti a kört, szóval ez sem egy egyszerű eset. Azt azért gyorsan fel tudom mérni, hogy szeretem-e annyira, hogy akarjam a kapcsolatot vagy sem. Erre azért elégnek kell lennie max. 1 évnek.

Egyetlen egyszer voltam kapcsolatban olyan nővel, akibe nem voltam szerelmes. Igazából ő sem belém, mindketten kétségbe voltunk esve. Meg is lett az eredménye. Tipp: Nem, nem az volt az eredmény, hogy később egymásba szerettünk.

100% kizártnak tartom azt, hogy ha valakit nem szeretsz az elején, majd később fogod. Fordítva előfordulhat, persze.

Igen. 8 eve vagyunk egyutt sikerrel. Jol kinovunk ,nem a kemiara alapoztuk a kacsolatunkat,hanem a szimpatiara es osszhangra.

Regen a szulok is igy valasztottak,tartosabb az ilyen kapcsolat.

Demiszexuális vagyok

3 év kellett, mire a baráti szeretet szerelemmé mélyült.

Sose az a vad, lángoló szerelem volt, sokkal inkább az a nyugis, stabil partnerség.

Szerintem a mai világban nem nagyon van ilyen.

Régen, az érdekházasságok korában el tudom képzelni, hogy volt olyan, hogy két amúgy nem szerelmes ember akit összeadtak, szép lassan egymásba szeretett, és már érdek nélkül is kötődtek egymáshoz, nyilván ez volt a jobbik eset.

Manapság hogy átveszi egyre inkább a szerelmi kapcsolat az elrendezett kapcsolatok helyét, nem nagyon van erre logikus indok.

Először is, vállald fel szépen, hogy rólad meg a saját párkapcsolatodról van szó, nem az "ismerősödről". (Ha mégsem így van, akkor meg gondolkozz el rajta, milyen ingerszegény életed van, hogy mások kapcsolatáról írkálsz ki kérdéseket.)

Másodszor, a kérdésre válaszolva, hozzád hasonlóan rengeteg ember van, aki valamilyen oknál fogva - többnyire külső tulajdonságok alapján - kompromisszum-kapcsolatokba kényszerül, ha nem akar egyedül meghalni. Szerencsés esetben idővel megszereti a másikat, de én ilyenről még nem hallottam sehol, és szerintem elég ritka lehet, ha egyáltalán létezik.