Már nincs kedvem találkozni a barátnőmmel. Szakítanom kéne?

Másfél éves párkapcsolatom van egy lánnyal, heti 3-4 napot találkozunk, de úgy érzem minden elromlik. Már lassan nincs kedvem menni se hozzá, mert mindig van valami baja. Mármint megértem teljesen ha néha rosszul van, próbálom is támogatni, de ez nála minden napos. Ha viszont nekem van valami problémám, akkor meg azzal jön hogy mindig hisztizek. Például múltkor meghalt 16 éves macskánk akivel jóformán együtt nőttem fel, meg se említhettem szinte, mert azzal jött hogy csak panaszkodni tudok, öreg volt és kész. Ez nekem nagyon rosszul esett. Emellett ha online nem vagyok elérhető, olyanokkal jön hogy elhanyagolom, mert neki szüksége lenne rám. Meg ha nála vagyok, nem csinálunk semmit, egész nap rajzol nekem meg ott kell ülnöm mellette, ennyi volt. Ha erről szeretnék beszélni vele, akkor azzal jön hogy igen, ő nagyon rossz ember és meg kéne halnia, lassan tényleg nem bírom.

Ha valami okból nem tudok menni hozzá, mert mondjuk édesanyámat mennék meglátogatnni a kórházba, akkor azzal jön hogy pedig ő már várt és igazán figyelhetnék az érzéseire.

Gondoltam a szakításra, de attól tartok akkor is azzal jön hogy megöli magát.

Őszintén szólva már a szexhez sincs kedvem mikor bepróbálkozik, mert a nap többi részében lelombozza a jó hangulatomat.

Az elején minden sokkal jobb volt, semmi problémánk nem volt.

Nem tudom mi legyen, ti mit csinálnátok?