Miért kell zokon venni hogy nem mondok semmit a dolgaimról?

Egyrészt mert abban nőttem fel hogy amikor meséltem volna akkor se figyeltek rám, vagy nem is emlékeztek rá hogy mondtam. Így egy idő után nem láttam értelmét és inkább nem mondtam semmit maximum ha baj volt. Persze annyit mondtam hogy hol vagyok de nem ecseteltem tovább, a te dolgod,feladatod mondták mindig is.

Először ezt furcsán hallgatta barátnőm mert furcsa volt hogy nem mondok semmit igazán mi van velem.

A másik ok hogy állandóan ha itthon van mobilozik, lassan már minden közben. Az esték úgy telnek el hogy megy a tv vagy ül a wcn és mobilozik közben.

Már próbáltam neki elmondani hogy zavar és én nem szeretek úgy beszélgetni hogy nem figyel a másik és máshol van agyilag, hiába mondja hogy tud tobb dologra figyelni.. (persze amúgy meg sokmindent elfelejt)

Napi 4órat nyomkodja itthon, semmi mást nem látok, ő azt mondja azért mert úgyse beszélgetünk meg nem mondok semmit..de minek mondjak bármit is ha közben ott a mobil a kezébe??