Mit gondoltok így, külső szemlélők? Igazam van, vagy el kéne gondolkozzak?

" Én alig várom, hogy befejezzem az egyetemet és végre ne legyen folyamatos felelősség a vállamon."

:D Ennél már csak több felelősség lesz a válladon.

Hm, mi 25 évesen hàzasodtunk, és akkor még nem akartunk gyereket. A házasság viszont mindkettőnknek egy nagyon romantikus, vágyott gondolat volt. Szerettük volna összekötni az életünket, kimondani és írásba adni, hogy együtt akarjuk leélni. Az összetartozás hivatalossá tétele volt a fontos, nem a "nagy nap", a ruha meg a körítés, nem is volt nagy esküvőnk.

A férjem 26 éves korától már benne lett volna a gyerekvállalásban, én féltem tőle. De nem a felelősségtől, vagy az ezzel járó elköteleződéstől és "lemondásoktól", hanem a kockázatoktól (terhesség, szülés, egészséges lesz-e a baba), és nem is éreztem valami sürgető vágyat a gyerek után, sosem voltam akkora baba- vagy gyerekrajongó. Végül 28 éves korunkban szántam rá magam, akkor kezdtünk próbálkozni, de betöltöttem a 30-at, mire megszületett az első. Így sikerült.

Lényeg a lényeg, szerintem messze az esküvő/házasság a kevésbé ijesztő lépés. Fura, hogy a barátod még a gyerekvállalásnál is jobban ódzkodik tőle. Pedig ahhoz képest semmi, nulla kötelezettség, és visszacsinálható. Nem értem, mi váltja ki az ilyen erős ellenérzését. Sajnos csak az jut eszembe, hogy langyos víznek érzi ezt a kapcsolatot, és nem biztos benne, hogy formailag véglegessé akarja tenni.

De lehet hogy ő teljesen másképp működik mint én, és mások a motivációi. Próbáld kihúzni belőle. Sajnos amíg nem képes megfogalmazni, addig nem várható el hogy megértsd, és nem csoda, ha elbizonytalanodsz.

Nem akar elvenni. Vagy abban bizonytalan, hogy te vagy a nagy Ő, és még szeretné kiélni magát, keresgélne, vagy egyáltalán nem akar nősülni.

Az gáz, hogy gyereket ennek ellenére is bevállalna. Az szerinte nem akkora kötöttség, számára kisebb kockázat. Végül is...ha meggondolja magát, most elég, ha elköszön. Fizet valami jelképeset, aztán úgy él, mintha nem is lenne gyereke.

Kicsit nekem is furcsa. Aki 5 év után nem áll készen, az mikor fog? Mi az, amiről 5 év alatt nem tud meggyőződni az ember, de mondjuk 8-10 év után igen?

De az is furcsa, hogy folyamatosan konfliktus téma, de nem volt képes kinyögni, hogy mi miatt nem áll készen. A kérdéstől függetlenül: elég jó a kommunikáció ebben a párkapcsolatban?

Ilyesmit tudok elképzelni, hogy egyszerűen még szeretne veled néhány "gondtalanabb" évet dolgozó fiatal felnőttként. Valakinek pedig az a véleménye, hogy házasság után már rövidesen biztos jön a gyerek is (nyilván a feleken múlik, de valaki tényleg így érez).

Ezt a "vagy házasság, vagy gyerek" koncepciót nem tudom hová tenni.

Szerintem egyébként a te elképzeléseid is teljesen jogosak a gyerekvállalásról, házasságról, nem érzem őket elrugaszkodottnak (csak hát össze kell őket hangolni a másik elképzeléseivel).