Miért gondolok ennyit a szakításrA, hisz még csak most jöttünk össze? Félek, h elveszítem, ezért néha az az érzésem, hüly. Eség volt összejönni. Mit tegyek ez ellen?

Elsején összejöttem egy fiúval. Aztán amíg együtt voltunk szép s jó volt minden. Amikor viszont hazaértem,rögtön az jutott eszembe,h "jajj,mi lesz,ha szakítunk és,h fogok elmenni itt és itt..."(azokra a helyekre gondoltam ahol együtt voltunk.)Azóta is mindig ilyen gondolatok gyötörnek,ha nincs mellettem.Amikor viszont együtt vagyunk úgy érzem semmi sem állhat közénk.Olyankor szeretem.Amikor viszont,nincs mellettem,sokszor azt kérdezem magamtól: Miért jöttem vele össze,hisz egyszer úgy is szakítani fogunk?

Félek,h nem vagyok elég jó neki.Hogy többet várna el,mint amit adhatok.Félek még attól is,h nem tetszik neki amit mondok,ahogy csókolok.(Az utóbbitól azért félek,mert előnap igen sokat és hosszú ideig csókolóztunk azóta viszont,ha egyszer-kétszer csókolt meg.Ez azt bizonyítja,h tényleg rosszul csókolok?)

Igazából nem is nagyon beszélgetünk,mert általában nem kettesben vagyunk és a barátaink beszélnek sokat.Inkább csak ölelgetjük,puszilgajuk egymást.Esetleg néha csókolózunk.

Segítsetek!Mit tegyek,hogy elúzzem a negatív gondolatokat?