Miért kezdtél belekényelmesedni a kapcsolatodba?

Sosem kezdtem, mindig próbáltam fejlődni. A másik oldalról ezt nem tudom elmondani. Most már ott tartok, hogy inkább önzőn állok a kapcsolatokhoz és kiélvezem őket, de nem fogok senkiért sem küzdeni.

Mert nem érdekelt, hogy mit gondol rólam a párom. Ugyanaz volt a reakciója egy idő után mindenre, ugyanúgy nem tudtam kivédeni azt, ami kellemetlen volt, szóval szartam rá, kis túlzással szingliként gondolkodtam... Szakítani lehetett volna hamarabb, elismerem, de úgy voltam vele, hogy úgysincs épp jobb dolgom, úgysem keresnék párt, jóvanazúgy

Amikor nem akarta, külön fejlődjek. Nem bírta, ha sminkelek, ha felveszek egy egy szép ruhàt, vagy induljak a maratonon. Amihez neki nem volt kedve, azt èn sem csinàlhattam, mert “egy pàr vagyunk, együtt kéne fejlődnünk”. Mindig egy hajtós, szorgalmas, pörgős ember voltam, és tudat alatt haragudtam rà, mert ultimátumot adott.