Jogos azért szakitani mert nem áll ki magáért?

1. Bármiért is jogos szakítani, ha te úgy érzed, nem bírod elviselni.

2. Én is utálnám, ha mindent nekem kéne megoldani a párom helyett, meg mindig nekem kéne kiállnom érte. Bizonyos időnként, bizonyos szituációkban persze teljesen oké, de mindennek van határa.

Elsőnek igaza van.

Azért szakítasz amírt akarsz.

Es igen, ez hosszútávon zavaró. Én speciel nagyon nem bírom az ilyen embereket.

Én ilyen miatt nemhogy szakítottam, össze sem jöttem egy sráccal.

Ez volt majdnem az i-re a pont, hogy nekem nem kell olyan srác, aki akkora pancser, instabil bizonytalan, szerencsétlen, hogy "gyenge nő" létemre is a "gyerekem"egy férfi helyett, és én vagyok a "pótanyja" 20 évesen egy 25 éves srácnak.

De rendes udvarias voltam vele mindig is, mert jószívű, jólelkű, hasonló nőt érdemel, a fentivel soha nem bántottam meg, és nem mondtam neki el. Csak annyit meg olyanokat, másba vagyok szerelmes stb hogy ezért/ilyenek miatt nem jövök vele össze. Meg zavar hogy nem állna ki ertem, ha kell és egy nyuszi nekem kicsit.

(Magyarán nem érzem az "erőt" aki majd megvéd, vagy "támasz", a férfit benne. Hanem aki mondjuk hagyna meghalni is az útszélén akár, mert nem tudja mit csináljon.)

Ahogy az egyes írta, bármilyen ok jogos, ha te annak érzed.

Annyit azért hozzá tennék, már csak a jövőre nézve is, hogy aki konfliktus kerülő és nem tanulta meg idejében, helyesen kezelni a helyzeteket, képtelen az asszertív kommunikációra, annak nem két nap és nem kevés energia befektetés ezt begyakorolni. Nekem évekbe telt eljutni addig, hogy bizonyos kapcsolataiban, bizonyos helyzetekben, képes legyek megvédeni magam és a véleményem és még mindig csak tanulom igazából. Még mindig első gondolatom a kihátrálás és nem mindig sikerül időben kapcsolom, mert az automatizmus, a sok éves megszokás nagyon makacs dolog.

Nem a lány védelmében írom, inkább csak okulásul. Ha ő ezt a védekezési, megküzdési stratégiát fejlesztette ki, akkor irreális elvárás, hogy máshogy viselkedjen. Illetve nagyon hosszú idő és bizonytalan a végkifejlet.

Szerencsésebb megszakítani a kapcsolatot, ha felismered, hogy a másiknak olyan alapvető, akár a jelleméből, akár hibás berögződésekből fakadó hibája van, ami téged zavar és a személyiségének, jellemének alapja.

Ugyan ez igaz az agresszióra, hazudozásra, kicsapongásra. Lehet, hogy türelemmel, idővel és sok-sok akaraterővel lehet javítani, esetleg fel lehet hozni odáig, hogy tényleg működjön a kapcsolat, de a többségnek nincs erre elég ideje, türelme és/vagy akaratereje.

Bármiért jogos szakitani!

Én nőként (sajnos) ugyanilyen vagyok! Valahogy rettegek a világtól, vagy bármilyen ugyintezestol.... 😒 megérteném, ha ez valakit zavarna, es emiatt lapatra kerülnék