Hogyan tudnám elérni hogy a kontrollmániám és OCD-m ne tegye tönkre a párommal a kapcsolatomat? Nagyon türelmes velem de félek hogy betelik a pohár.

Hú egy pillanatra megijedtem hogy kiírtam egy kérdést és nem emlékszek rá :D mintha csak magamat hallanám. Ugyanez.

Mi 3 éve vagyunk együtt és úgy gondolom hatalmas mázlim van a párommal, mert a végtelen türelme és kedvessége mellett érzelmileg van annyira fejlett, hogy megtudtuk beszélni, hogy mikor átlépek egy határt akkor szól nekem és leállít. Nincs ezekből feszkó, én se sértődök meg, sőt, örülök igazából, hogy jelzi amikor sok vagyok, mert így tudok fejlődni én is.

Szintén OCD, de nagyon kemény szinten, nálam szakember diagnosztizálta is. Filmezés közben megállítom a filmet és felállok függönyt igazgatni. A szőnyegről miközben sétálok leguggolok és kézzel szedek porcicákat naponta kb. 15x, mert mintha 80szoros közelítésben látnék MINDEN koszt... Ha párom elmosogat, elmosogatok mégegyszer sunyiban, mikor elmegy otthonról... és még sorolhatnám.

Igazgatok dolgokat, mindent élére állítok. Mindig a barátnőm mondja, olyan a lakásunk mint egy ikeás kiállított szoba. Mindig rend van, egy hajszál sincs a földön. Péntekenként délelőtt dolgozom, délután meg rohanok suliba, mert levelezőn tanulok. Rendszeresen mikor hazaérek este 7-8 fele, még elkezdek porszívózni, pedig már alig állok a lábamon, de nem tudok lefeküdni enélkül aludni.

Páromat is próbálom kontrollálni de ebben rengeteget fejlődtem a 2 év alatt, mostmár tökre nem zavar ha elmegy nélkülem ide-oda, pl kollégákkal sörözni vagy fiús estét tartani ilyesmi.. (addigis tudok takarítani, amit imádok amúgy)

Vagy ha épp "megfelelő" a tisztaság, akkor elugrok én is barátnőzni. Vagy filmezek, sorozatozok.

Nem zavar már ha én-időt tartunk, hétvégén van, hogy 4-5 órát is gitározgat a másik szobában, én addig tanulok, vagy játszok a gépen. Anno mint egy pióca csüngtem rajta, mostmár élvezem ezeket a napokat is.

Ami nekem segít, minden héten van fixen egy randis napunk (együtt élünk,szval minden nap látjuk egymást) de ezen a napon elmegyünk csak kettesben valahová. Étterem, mozi, állatkert, séta, akár csak egy cukrászda, bármi. Így minden hétre jut minőségi időtöltés is, de amúgy otthon is tartunk ilyen programokat, sokat főzünk együtt, minden este összebújva filmezünk, sokszor megyünk közösen barátokkal kocsmázni stb.

A kulcs nálam a kommunikáció volt, sajnos nagyon anyámra ütök, tőle is 1-2 év után menekült minden férfi, imádom és szeretem őt de kibírhatatlan kapcsolatban. Próbálom ezt elkerülni. Jól viselem ha párom szól, hogy kezdek "hiperventillálni" (mindig ezt mondja ha kezd az agyam elborulni a hülyeségeken), vagy ha szól, hogy most túlreagálok, vagy túlkomplikálok valamit. Sosincs ebből még csak hang felemelés se, mert igaza van és örülök igazából, hogy segíteni próbál és nem otthagy, pedig biztos sokszor könnyebb lenne.

Cserébe én is kinyitom a számat ha bármire vágyok, legyen az több közös idő, vagy bújás, bármi. Nem csöndben duzzogok és várom h kitalálja a gondolataim hanem beszélek.

Gyakorlatilag van egy veszekedésmentes, jól működő kapcsolatunk ahol folyamatosan fejlődünk egymás mellett előre és csiszolódunk egymáshoz. Ő mindig azt mondja, hogy ennyi hibám legyen összesen, a legboldogabb férjem lesz.. (emleget eljegyzést is mostanság, remélem meg is lépi hamarosan, mert miatta tényleg megéri jobb emberré válnom)

23L és 24F

#3

Felismerem a nőket a stílusukból.

Figyeld meg, hogy a Kérdező nő.

Hát akkor hogy működik kérdező? Mit akarsz megtanulni/változtatni akkor? Ha ez mániád, akkor magadra is kéne, hogy ez igényed legyen, minden más mellett is persze.

Papírod is van róla egyébként (mert akkor segítséget onnan kaphatsz) vagy csak magad diagnosztizáltad, mert egyszerűbb a "betegvagyok" kártyával?

Mondtam, hogy nő a Kérdező!!!

Miért is kaptam a lepontozást?