Szakítás után meddig élt bennetek a remény, hogy talán visszafordítható a dolog? És miért nem lett az? Férfi v Nő vagy?

Úgy 1 hónapig játszadoztam a gondolattal, hogy esetleg... ( 5 éves kapcsolat után) Aztán közölte telefonon, hogy összeköltözik azzal a nővel, aki miatt szakítottunk, de állítólag nem szerette - na itt tört el végleg minden :(

Azóta persze boldog vagyok, de akkor iszonyat volt!

Nekem már 3 hónapja tart a reménykedés.

De szerintem azért mert megszállott vagyok, és ő volt nekem az első, akiben teljesen megbíztam és tiszta szívemből szerettem.

Még hónapok után is eljátszadozok a gondolattal, néha néha.

De utána gyorsan eszembe jut miért lett vége, és jót röhögök magamon. :D Hogy mi az oka ennek? Szimplán nem találtam még magam mellé mást, és elkerülni sem tudom nagyon. :S

Ha nyomós ok volt arra, hogy szétmentetek, és nem is vagytok jóban, szerintem nagy hülyeség reménykedni. Illetve lehet, csak légy tisztában azzal, hogy ostobaság, és ne vedd komolyan ezeket az érzéseket! Lehet, hogy csak a magány szüli őket és nem a szerelem. :D

Nekem pár éve volt egy másfél éves, utána 1 hónapig tartott az az időszak, hogy komolyan vártam vissza, nem bírtam szembenézni azzal, hogy vége. Ezt nemcsak a szerelmi bánat okozta, hanem hogy nem lett rendesen átbeszélve. (Csak válság, "nemtommivan", "legyen szünet", közben 1-1 sms, aztán sms-szakítás.) Ezalatt az 1 hónap alatt volt a legrosszabb, amikor nem bírtam tudomásul venni, és vissza akartam kapni. Ez azzal ért véget, hogy találkoztunk, leültünk egy sör mellé, és megbeszéltük végre normálisan. A beszélgetésből világosan kiderült, hogy semmi esély a folytatásra. és ezt követően érdekes módon sokkal jobban éreztem magam. Azt hittem, rosszabbul leszek a találkozás hatására (felkavar), de megkönnyebbülést hozott. Mivel szembenéztem a tényekkel, onnantól nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen rossz nekem, hogy viseljem el az ürességet, mit tegyek hogy visszajöjjön, hanem azzal, hogy milyen lehetőségeim vannak az újjászületésre. Aztán nemsokára bele is zúgtam valakibe. (Az csak rövid kapcsolat lett.)

Szóval a hardkór része egy hónap volt, ami az említett módon zárult le. (Aztán még hónapokig kerültük egymást, de azóta időnként sörözünk, mert a barátság megmaradt.) De utána még eltartott egy-két évig, hogy ha újból össze akart volna velem jönni, akkor simán belementem volna. Ezt nem vallottam be magamnak, nehogy kiboruljak. De pár éve már nincs így, már nem vonzódom hozzá, csak mint havert bírom.

Én egy hétig reménykedtem egy több mint egy éves kapcsolat után. Utána rájöttem, hogy ha vissza akarna jönni, sem lennék már képes megbocsátani neki azokat a dolgokat, amiket szakításnál jogtalanul hozzám vágott, sem a hazugságait, hiába szeretem. Az nem mondom, hogy most könnyebb, pedig már fél év eltelt azóta. Néha most is elered a könnyem, ha meglátok róla egy képet...stb. És nem a magány miatt, mert vannak udvarlóim, volt is azóta 1 kapcsolatom, de ettől még rossz érzés néha, de egyszer majd ez is elmúlik =)

20/n