Hogy kezelnéd, ha a párod durván minősítené azt a szakterületet, amin te tanultál, ami a szakmád?

"9 nem egyetlen szem tanárról van szó, ez inkább több szakemberből álló grémium, akikre haragszik"

Igazából lényegtelen, akkor sem jogos egy teljes szakterületre ráhúzni a frusztrációját. Ha még friss lenne a dolog, megérteném, hogy nagyon bántja és még nem sikerült feldolgoznia a csalódását és azért ilyen, de így 10 év után ez nagyon gáz. Amúgy is az lenne, de így, hogy tulajdonképpen téged is szid ezzel, még rosszabb a helyzet. Azt meg amúgy nem hinném, hogy ő egyáltalán nem tehet róla, hogy nem sikerült neki és csak azok az emberek az okai. Tudni kéne vállalni a felelősséget. Már nem gyerek, hogy mindent másokra hárítson és így viselkedjen.

De tegyük fel, hogy így van, ő mindent megtett a sikerért, de összefogtak ellene és direkt megbuktatták. Rendben, utálja őket, de mi köze ehhez mindeki másnak, aki szintén ilyen területen dolgozik? Látszik, hogy bár zavar a dolog, azért nagyon véded őt, de remélem azért te is kezded érezni, hogy ez mennyire nem megfelelő viselkedés részéről. Ne legyél ilyen elnéző. Nem azzal van a gond, hogy veled ellentétes véleménye van, hanem azzal, hogy a régi személyes sérelmei miatt vannak szélsőséges ellenérzései (aminek jogos oka sincs valójában) és rád sincs tekintettel.

Bocs, de a romba dőlt reményei meg az, hogy csalódott az életében/magában nem úgy kell kompenzálni meg feldolgozni, hogy akkor veled (vagy akárki mással, de pláne nem veled) tiszteletlen és minősíthetetlen.

Mindannyiónknak vannak sérelmei meg traumái meg nehézségei, de ez nem indok arra, hogy kiálhatatlanok legyünk és alaptalanul szidjunk másokat.

Na, ha meg nem összeesküvés volt, akkor ő cseszte el, mert nem teljesítette a követelményeket.

Én biztos nem jöttem volna össze egy olyan emberrel, aki egy egész szakmát szid a saját sikertelensége miatt. Főleg, ha én is abban a szakmában dolgozom. Olyan, mint egy hisztis idióta gyerek.

Pedig nekem is voltak ronda dolgok az egyetemen, de soha nem jutott eszembe, hogy xy szakosokat utáljak, csak mert nekem is azzal kell szívnom, amikor nekem mondjuk totál felesleges, csak töltelék vacak...

Illetve számomra az is óriási red flag, hogy egy felnőtt ember 10 év után is képtelen volt túltenni magát egy problémán. A szembenézés és feldolgozás helyett az utálkozást meg fröcsögést választja, ez azért így 10 év távlatából akárhogy is nézem de nagyon gáz dolog.

Én elhiszem, hogy egy szak nehéz, de egyik szak sem teljesíthetetlen, ha nekem nehézségem volt bármelyik tárggyal, soha nem a tanárt szidtam, hanem magamba éreztem, hogy vajon tényleg rászántam azt az időt, amit kellett volna (általában nem, és amint odatettem magam, mindenem jól sikerült).

És amúgy azzal sincs baj, ha valaki időközben jön rá, hogy neki ez nem megy vagy nem tetszik, de lehet ezt éretten és méltósággal is kezelni ám, nem pedig mindenki mást szidni, akinek sikerül.

" hogy a párotok rohadéknak és gec*nek, ku*vának és szemétládának és minden effélének nevezné az adott szakma képviselőit"

Nem jövök össze ennyire primitív és ostoba emberekkel. Mit keresel mellette?