Lányok, nők! Mikor jöttetek rá, hogy bevagytok csapva?

Az egyik mindig azt mondta, h o soha semmi penzert nem menne prostihoz, mert szerinte szanalmas, az aki igy jut nohoz. O inkabb lemegy valahova es osszeszed valakit, ha szexelni akar.

Na most egyszer hasznaltam a telojat es be akartam irni a keresobe valamit es az elso karakternel mar a rosszlanyokat dobta fel 😄 neztem azonnal a hivasokat, smseket es hat ott volt elkuldve a cim meg az idopont. Kesobb felhivtam a szamot es igen, egy prosti volt.

18 éves voltam mikor édesapám meghalt, szívroham, semmi előjel. Elment dolgozni és nem jött haza.

Akkor egy 9 hónapos kapcsolatban voltam, félig-meddig már a sráchoz költözve.

Kezdődtek a problémák ott, mikor hazaértem a temetésről kisírt szemekkel, ő meg este elvárta, hogy szexeljek vele és mikor nem ment (gyakorlatilag nem nedvesedtem sehogy) akkor számonkért, hogy "most mi bajod van".

Hetekig ment a terror, volt, hogy megkért, hogy aludjak kint a kanapén mert ő nem tud aludni a sírásomtól. Soha nem ölelt át, nem nyugtatott meg ilyenkor.

Úgy éreztem magam mint egy darab szar, de hála istennek volt egy "felismerős-pillanatom".

Két asztali gépünk volt, meg egy laptopunk. Az egyik asztali gép az enyém, a másik az övé volt, a laptop szintén az övé.

Azt mondta használjam a laptopot nyugodtan, ha ágyból filmeznék mikor dolgozik (voltak éjszakás műszakjai ritkán).

Így is tettem, befeküdtem az ágyba, laptopot megnyitottam. Be akartam jelentkezni facebookra, megnyitottam az oldalt és az ő fiókjába volt belépve. Éppen vittem a kurzort a kis lefele nyílhoz, hogy átlépjek az enyémbe, mikor felugrott egy chat ablak (gondolom melóból chatelt), amiben csak ennyit pillantottam meg "miért nem akkor szerette amikor még élt?".

Nem értettem, végigolvastam. Exem egy régi csaj ismerősének panaszkodott arról, hogy én mennyit sírok faterom miatt és mennyire elege van, és bezzeg amíg élt ennyire nem érdekelt. Valóban visszagondolva találkozhattunk volna többet, bűntudatom van azóta is, pedig már 4 éve történt.

De ez olyan szinten átfogalmazott bennem mindent, hogy a hátam mögött így beszél a gyászolásomról, hogy másnap haza költöztem és szakítottam, letiltottam mindenhol. Mai napig nem tudja, hogy én ezt láttam, smsben könyörgött, hogy beszéljük meg hetekig.

Én nem hiszek ezekben de valahol isteni jelként tekintem, hogy pont abban a másodpercben ugrott fel a chat ablak, valami azt akarta, hogy én ezt lássam és végre észhez térjek... ha nagyon szentimentális akarnék lenni még azt is mondanám, hogy apa intézte így. Tudta, hogy jobbat érdemlek.

3 éve amúgy kapcsolatban vagyok a világ legjobb emberével, aki a mai napig is ha csak egy filmen elsírom magam, addig szorít és ölel, amíg meg nem nyugszok.

22L

hetekig kodositett ‘kiszamithatatlan munkarendrol’ ami miatt alig er ra normalis idopontban es szinte sosem alszik ott meg ‘elviselhetetlen, fura lakotarsrol’ aki miatt nem tudunk nala talalkozni, meg arrol, hogy o most mennyire szet van csuszva es azt sem tudja, hol all a feje es ezert van, hogy neha fel napokra eltunik.

gyanus volt az elejetol kezdve, nyilvan, de ostoba voltam es probaltam nem figyelni a red flagekre, mert amugy meg nagyon odaado es kedves volt velem es a szex fanatsztikus volt.

aztan egyszer megiscsak felhivott magahoz, de ‘a lakotars szobaja fele se menjunk’ es hat ez volt az utolso csepp, apro dolgokbol osszeallt a kep, hogy konkretan a baratnojevel el, akie amugy a lakas es aki akkor epp elutazott. ezt egy kis social media nyomozgatas utan tudtam meg.

igy belegondolva, mar az elejen egyertelmunek kellett volna lennie, de egyszeruen annyira manipulativ es karizmatikus ember volt, en meg annyira fiatal es naiv voltam, hogy vegig remenykedtem, hogy tenyleg csak arrol van szo, hogy jelenleg ilyen kaotikus az elete. buta voltam.