Van-e értelme a párkapcsolatnak akkor, ha az anyós/após kérdésekben nem értünk egyet?

Ne haragudjatok, ha hosszú lesz, de leszeretném írni az egész történetet. Szóval összejöttünk a jelenlegi párommal, én utolsó éves egyetemista voltam, ő pedig elsőéves, szóval mind a ketten otthon laktunk. Kezdetben semmi baja nem volt se a szüleimmel, se azzal, ahol élek, viszont ahogyan eltelt kb 2-3 hónap, mind a kettővel baja lett. A lakással ahol élek az, hogy kicsi, a szüleimmel pedig az, hogy nem vették észre, hogy egy nyár alatt lefogyott 7-8 kilót a párom. És elhatározta, hogy többet nem jön hozzánk, és majd én járjak hozzájuk.

Úgy voltam vele, hogy rendben belemegyek, úgy is nemsokára elköltözök otthonról, akkor a lakásos dolog majd megoldódik, a szülős dologgal meg majd úgy is megbékél.

Szóval elmentem hozzájuk én, ez volt az első alkalom, és két dolog döbbentett meg, az egyik az, hogy az édesapja roma származású (nem is vettem észre a páromon, hogy az lenne) és ahol laknak az tényleg egy ilyen lelakott lakás, nagy a rendetlenség, nagy a kosz, hideg is van, ugyanúgy pici, csak sokkal lelakottabb, mindenhol pókháló.

De úgy voltam vele, hogy ez sem zavar, mert nem vagyok rasszista, és a lakás dolog ahogyan említettem a költözéssel majd úgy is megoldódik.

Viszont hiába nem vagyok rasszista, az "apósjelölt" minden rossz roma tulajdonságot hordoz magában, minden pénzüket elveri kacatokra, szerencsejátékra, folyamatosan ordibál, csapkodja az ajtót, és a házba mindenféle rossz arcú szintén roma bejárkál, mert hát testvérek.

És elképzeltem azt, hogy egy esetleges házasságon ott lenne egy ilyen egész roma család, meg elképzeltem, hogy esetleg oda vinni az unokát majd "gyermek megőrzésre" egy rémálom lenne a számomra.

Viszont nem is akarom elszakítani a párom a családjától, mert én ahhoz senki vagyok, ráadásul úgy érzi, hogy ez teljesen rendben van, és már előadta nekem, hogy amikor majd összeköltözünk milyen gyakran meglátogatjuk majd az Ő szüleit, én meg majd ha megakarom látogatni a sajátjaimat, akkor majd megtehetem egyedül stb.

Gondolom innen ez már menthetetlen.