Honnan tudom hogy egy probléma szakítóok-e? Mikor válik azzá?

A közös életet megkeserítő probléma, olyan konfliktus, amiben nincs kompromisszum, csak az, hogy az egyik fél feladja önmagát, az szakítóok. De ezt neked kell tudnod, számodra mi az. De néhány példa: egyik fél akar gyereket, a másik nem, az egyik fél mindenképpen külföldre akar költözni, a másik mindenképp itt akar maradni.

Számomra az is szakítóok, ha a másik fél nem ad bele annyit a kapcsolatba, amennyit én. Ez most nem úgy értendő, hogy pontosan mindent centizni, felezni, számlálni kell, főleg hogy az embereknek másra van igényük. Ha folyton a másik igényeinek kell teljesülnie az én igényeimnek a rovására, vagy én megteszek neki egy csomó dolgot, ő meg semmit, az nekem kuka.

Vagy amikor egy kapcsolat már összességében több bánatot okoz, mint örömöt.

Ha a másik nem hajlandó problémákat kezelni, megbeszélni, ha normális hangnemben felhozom, hogy valami nem tetszik, én leszek a hisztis pcsa.

De ezt érezned kell, meg a saját határaidat neked kell megszabni. Én azt mondom, addig érdemes egy problémát megpróbálni kezelni, amíg:

1. mindkét fél nyitott rá.

2. létezik konszenzus (gyereket akarok-nem akarokban ilyen nincs, de abban már lehet, hogy 1-2-3 gyerek legyen)

Mit jelent az, hogy az ő igényei felé van tolva a kapcsolat?

Alapból ha két fel nem egyenlő, már az is egy komoly probléma.

Szerintem az szakítóok, amikor úgy erzed hogy nemnerzed magad ettől jól a kapcsolatban, de nem tudjátok megoldani.

Ha a sokadszori megbeszelés se és egyéb más metódus sem válik be es te rosszul erzed emiatt magad.

De ezek a határok mindenkinel mashol vannak.

Meg azt tudnam mondani hogy hallgass a megerzeseidre. Nekem ezek altalaban bejobnek. De tudom hogy ez megfoghatatlan.

Nem tartom mindennapi apróságnak, hogy egy kihajtható guminőnek tekint.

A többi tényleg csak infantilis, de ha nő lennék én szakítanék