Volt veletek már olyan, hogy a párkapcsolat legelején sok volt a másik ezáltal bezárkóztatok?

Persze. Párommal azzal a feltétellel költöztem össze, ha lesz külön szobám. 😂

Sajnos nem tudtuk megoldani, úgyhogy az íróasztalom húztam be úgy a sarokba, hogy el legyek határolva, de sokat jártam haza akkoriban.

Nekem is idő kellett megszoknom.

Azóta eltelt pár év, elköltöztünk, sajnos a lakás nem lett nagyobb, szóval még most is előtör belőlem néha a magányos egyke apró dolgokban. Pl mikor chipset eszünk és én majszolom, ő meg zabálja, aztán 5 falat után nekem már nincs, de ha külön tálba kérem, akkor meg az a nyafi tárgya. Ilyenkor el tudnám ásni a kertben. De az például már nem zavar, hogy mellettem ül, mert békén hagy, befordítom a monitorom a fal felé és kicsit megvan a privát érzet. De sajnos ez a lakás is egyszobás.

Az ilyen kérdésnél csak annyit szeretnék tudni, hogy aki sok, az mitől sok?

Jobb lenne egyedül, magadra zárt ajtóval, senki ne szóljon hozzád, senki ne szeressen, ne akarjon téged? Ha nem felel meg, akkor szakíts vele, semmiképp ne húzd az idejét, még a végén találna magának olyat, akinek elég és (tökéletes).