Volt veletek már olyan, hogy a párkapcsolat legelején sok volt a másik ezáltal bezárkóztatok?

Az első kapcsolatom. Nehezen is jöttünk össze, már az első randi előtt 'szeretett'... aztán azon a bizonyos első randin csak magáról bírt beszélni, de basszus rendesen ömlött belőle a szó. Nem is érdekeltem! Elképzelt valamilyennek és azért volt rettenetesen oda... Egyszerűen fojtogató volt az imádat ami áradt belőle felém, de úgy hogy nem is ismert még. (És ez az első randi után sem változott.) De szerintem ő már akkor a közös sírkövet tervezte amikor megpillantott. Nekem ez iszonyú kiábrándító és nem is hihető. Ráadásul én a "lassú víz partot mos" típus vagyok, nekem akár évek is kellenek mire azt tudom mondani hogy oké, megszerettelek. Mert ismerlek és tetszik az a személy aki vagy. De ez... hogy 2 szót nem váltunk és szeretlek! Taszít!