Melyik a párom igazi arca? Amikor velem van vagy társaságban?

Bocs a hülye kérdésért, de nem Skorpió csillagjegyű a párod tök véletlenül? :D

(Az összes Skorpi, akit valaha ismertem, mind ilyen kétarcú volt.)

Komolyra fordítva: nálam ez a viselkedés szakítóok. Megmondom miért. Számomra ettől elvész a bizalom, ez az egyik. A másik, hogy a párom igenis helyezzen engem mindenki elé, védjen meg, álljon ki mellettem és legyen büszke rám. Az, hogy mások előtt lejárat meg viccelődik velem, pláne még bunkózik is... ez szerintem nagyon undorító.

Poénból azt mondanám, járasd le te is őt a barátnőid meg a haverjai előtt, hátha attól észbe kap, amúgy meg dobd ki a francba.

Ja, és itt az extrovertáltsággal nincs baj, de az extrovertált nem azt jelenti, hogy bunkónak is kell lennie.

Az embernek mindig a legrosszabb oldalát kell nézni, nem azt, hogy milyen, mikor érdekből (pl. szexért cserébe) felveszi a cuki álarcot.

Szerintem ezeket a romboló hatású nagy "életigazságokat" kellene már kicsit racionálisabban értelmezni, és a kommunikációt fejleszteni az emberi kapcsolatainkban. Mert pl. az, hogy "senkit nem lehet megváltoztatni" nem arra kellene vonatkozzon, hogy mostantól rap helyett rockot hallgatsz, úszás helyett futni jársz el, mostantól inget hordasz mindenhova stb., hanem hogy "figyi, ha elmegyünk valahova emberek közé, akkor vegyél már vissza eggyel, hogy ne legyél annyira hangos, meg ne menj el az alázás szintig irányomban. Köszönöm." Szerintem ilyen szintű változás lehetséges, főleg, ha az ennyire érinti a szeretett embert, akivel együtt vagyok.

De ugyanebből következik a kommunikáció kibővítése, hogy mindent meg tudjatok beszélni. Még aki hisz ebben, és nagyjából gyakorolja, ott is akad azért fejleszteni való. Mert szerintem nem elég leülni egyszer, és elmondani 2 mondatban egyszer, hogy ez meg ez bánt, figyelj erre meg erre. A jó kommunkáció alatt azt értem, hogy rendszeresen (akár napi szinten) megbeszélitek kivel mi van, és ha előjön egy probléma újra, akkor újra beszélünk róla. Hogy "figyelj szívem, erről beszéltem a múltkor. Ez bántott, légyszíves figyelj rá, mert néha kellemetlenül érint". Mindezt normális hangnemben. Kell a folyamatos visszajelzés, a másik érzelmeinek, vágyainak, aggodalmainak ismerete, mert azon kapod magad, hogy hiába mondtad el 1 éve már 2 mondatban mi baj, nem változnak a dolgok, és egyre nehezebb leülni és őszintén, tabuk nélkül megbeszélni a dolgokat.

Egy kapcsolatban nincs olyan, hogy ne bántsd meg valamilyen szinten a másikat, de akkor tud igazán fejlődni az ember, és a kapcsolatunk, ha ezeket a nehézségeket együtt tudjuk leküzdeni.

Nekem exemmel nem igazán sikerültek megbeszélni a dolgaimat, nem volt nyitott rá, és egy év alatt vagy 10 ilyen kérdést raktam ki gyakorira, és a barátokkal tárgyaltam ki sokmindent (mármint ha szarul éreztem magam egy lelki bántás miatt - nem intim dolgokat). Mert amúgy otthon csak a veszekedés vagy a "silent treatment" várt. Ezzel szemben jelenlegi párommal mindent - de tényleg mindent - meg tudok beszélni, segítjük egymást, és az érzékeny, fájó témák ellenére mindig támogatóak vagyunk egymás irányába, és legyőzünk minden szembe jövő akadályt. ÉS igenis változunk. Fejlődünk mindketten személyiségben, és iszonyat hálásak vagyunk egymásnak, hogy ezt így tudjuk kezelni.

Szóval én azt tanácsolom kezdj ebbe bele, és igenis beszéld meg a pároddal az összes dolgot, ami téged, őt, titeket érint. Csak őszintnén, kedvesen és nyugodtan :)