Nem csak én csinálom ezt, ugye?

A szakításon, elköltözésen gondolkodom, tervezem hogy lesz, milyen lesz egyedül. Merthogy úgy érzem olyan dolgot követett el ellenem a párom, amit nem tolerálhatok.

1-2 nap múlva, akár másnap meg már a megoldáson gondolkodom, hogyan lehetnénk működőképesek.

Kész hullámvasút. Olyan dolgokra kell gondolni, hogy például beteg vagyok, és ugyan segít, elmegy gyógyszertárba, de érezni, hogy nem érez együtt, nem érti meg, mennyire szarul vagyok, és kb haragszik, hogy rosszul vagyok. Mint aki kételkedik abban, hogy tényleg rosszul vagyok-e, vagy nem tudom. Ezáltal nem kedves, vágja az arcokat, mikor a legnagyobb támogatásra lenne szükségem, mert nem egy sima fejfájásról van szó. És ekkor megfogalmazom, hogy na ez nem fér bele, nem ilyen kapcsolatra vágyom, ahol nem támogatnak a bajban.

Ez volt tegnap, ma már gondolkodom, mit lehetne másképp, nem konkrétan ezt, mert nyilván ha beteg vagyok, beteg vagyok, de javítani a kapcsolatunkat, hogy ne kétkedve álljon hozzám.