Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kisiklott a kapcsolatom, mit tegyek? (Hosszú. Ha elolvastad bármit írhatsz, de kérlek kultúráltan)
Szóval kezdetben nem akartam a kapcsolatot. A szex se volt jó (nekem első volt, neki se a sokadik). Ő küzdött érte, hogy legyen belőlünk valami, és a kötődési problémákkal teli "jégszívemet" megtörve lett is, egy rövid időszakban minden habos-babos selymes szivárványos pónihányás volt, nem megjátszva vagy beleképzelve a dolgokat, hanem őszintén, szívből jövően.
Utána egy nehéz időszakom következett. Depresszió, amiből még most se tudtam kijönni, és az állandóan mosolygós, jókedvű, sportos lányból egy dagadt, elviselhetetlen érzelmi hullámvasút lettem. Nem voltam/vagyok hisztis vagy veszekedős, de nagyon sokat sírtam/sírok.
Ezzel egyidőben azt vettem észre, hogy egyre több dolog zavarja bennem, ami addig nem, de egyébként mindig is ilyen voltam. De az apróságoktól kezdve (hogyan hordom a hajam) egészen a szemelyiségem alapját képező dolgokig (pl vérmérsékletem, meg hogy milyen reakciókat adok egyes dolgokra).
Zavarta az is, hogy nem tud segíteni. Egyre kevésbé ért el a lelkemhez, és egyre jobban távolodtunk. Én ettől úgy éreztem, hogy nem szeret már. Mintha minden idegesítené bennem, és a "szerelmem, úgy vagy tökéletes ahogy vagy"-ból az lett, hogy rosszul veszem a levegőt is ...
Ekkor kerültünk egy olyan pontra, ahol komolyan elgondolkoztunk a szakításon. Megkérdeztem tőle ami már a kapcsolatunk eleje óta foglalkoztatott: miért én, találna jobbat is. Rengeteg gyönyörű lány van aki kedves, szórakoztató és a fejében is rend van. Megkérdeztem hogy miért szeret, és nem nyugtatott meg, mert semmi érdemi indokot nem adott.
De ott is valahogy kihúztuk magunkat a 💩-ból. Ahogy nagyjából elkezdtem gyógyulni, célokat találni, és próbáltam változtatni a dolgokon amik JOGOSAN zavarták, mintha visszataláltunk volna egymáshoz. Egy időre...
Most viszont megint valami elromlott. Munkahelyet váltott, és van hogy egész nap "nincs ideje" visszaírni. Érzem hogy sokszor nem figyel rám. Sokszor nem úgy fogad dolgokat, ahogy számítok rá. Pl multkor le akartam teperni, és szinte ellökött magától. Volt rá jó oka (egy kérdésre adott valasz helyett akartam megcsókolni), de na, rosszul esett.
Lehet hogy csak beképzelem magamnak az egészet. De szeretem őt, egyre többet akarok vele lenni, viszont egyre kevesebbet kapok a lelkéből. Nem akarom elmondani neki ha valami bajom van, nehogy lehozzam az életről. Nem érzem hogy olyan lenne a szex amilyen volt. Persze, jó, de hiányzik hogy mondjuk megmarkoljon, vagy érezzem bármiből is hogy imádja a testem. Most is annyi mindent tudnék neki mesélni. Nagyon jó élményen vagyok túl, egy alpesi szállodában voltam próbamunkanapon, ami lehet hogy nem sikerült, de annyi mindent láttam, és olyan jó volt. De 6 perc után letett, hogy most a haverokkal van. Lehet hogy én reagálom túl. De az ilyen apróságok együtt már felébresztettek bennem egy félelmet, hogy el fogom veszíteni, mert elrontottam mindent azzal, hogy olyan elviselhetetlen voltam (vagyok).
Szakításról hallani se akar, mert szeret. Szerinte most nincs probléma, mindenre van oka, hogy miért történik. De én nem tudok nyugodni attól hogy a kezdeti rajongása finom elutasításokká változott. Nem azzal van a bajom hogy mondjuk a barátival akar lenni. De régen az volt hogy megkérdeztem hogy nem akarsz visszamenni buliba, és a válasza az volt hogy "megmondtam a srácoknak hogy hívni fogsz, most ez a fontos", és fél óra után én zavartam vissza...
Szerintem értitek. Most én kezdtem érte "betegesen rajongani", és úgy érzem a töredékét nem kapom vissza.
Annyira szomorú ez a helyzet. Rengeteg pasi mindent megtenne érted, te pedig egy toxikus emberért vagy oda és csak neki adsz esélyt.
Engem meg az a része szomorít el, hogy kivételesen jól fogalmazol, de még alkalmatlan vagy egy mélyebb és komolyabb kapcsolatra. :/
Szerintem hagyjátok egymást. Amíg ebben a dologban fetrengsz (mert ez csak az), addig nem fogsz az égvilágon semennyire fejlődni vagy komolyodni.
Az első világi f**zságot ír, nehogy már toxikus legyen valaki, csak mert mer megfogalmazni dolgokat a másikkal kapcsolatban. Egy egészséges párkapcsolat nem a teljes elfogultságról szól, illetve a másik kritikátlan elfogadásáról, hanem egymás jobbá tételéről. Ebbe beletartozik az is, hogy elmondjuk ami nem jó. Tudom, tudom, ez rohadtul fárasztó, mert akkor ki kéne javítani a hibáitok, sokkal könnyebb találni valakit, aki fogadja el az összes rossz dolgotokat, mert ti sz**rtok bele és nincs igényetek a fejlődésre, de ez csak a beteg elmétekben van. Ez kicsit sem egészséges.
A kérdésre válaszolva.
Nem akarok nagyon durva lenne, lehet az leszek, de nem célom. Kezdjük az elejével. "Egyre több dolog kezdte el zavarni, ami eddig nem". Egyfelől később azt írod, hogy ez jogos kritika volt, másfelől azt írtad, hogy változtál, ha ezek viszont olyan dolgok voltak amik előtte is voltak, akkor meg lehet, hogy ő változott. Tudom, teljesen elképesztő, hogy emberek változnak, illetve hogy egy kapcsolatban magunkon kívül van más is. Másfelől pedig ez működhet úgyis, hogy eleinte összejössz valakivel, nem olyan célzattal, hogy na 100% ő lesz a gyerekeim anyja, hanem mert szimpatikus. Tetszik, úgyhogy idővel megszereti az ember. Aztán kezdi realizálni, hogy lehet mégis csak szeretném, ha ő lenne a gyerekeim anyja. Viszont az azt jelenti, hogy egy életet kéne leélnem vele. Jaaaa, ha így tekintünk a dolgokra, akkor lehetnek azok amik rövid távon elviselhetőek voltak, rossz tulajdonságok veled kapcsolatban, azok igazán hosszú távon már zavaróak lennének. Ennek egyébként ez a természete. Eleinte mindig elfogadunk mindent kötetlenül, mert úgy vagyunk vele, hogy hmm csak egy kis ideig kell ezt elviselnem, nem is teszem szóvá mert nem ér annyit az egész. Viszont ha az "egy ideig", átváltozik huzamosabb időre, akkor már lehet szóvá teszem.
"Minden idegesít bennem", nem tudom milyen mértékben kritizált, de tapasztalatom szerint ez tipikusan annak a példája, hogy mindennap megdicsérem, az természetes, de ha szóvá teszem, hogy nem tetszik ez a ruha amit most épp készül felvenni, akkor én máris "állandóan" kritizálom az öltözködését. Még egyszer megemlítem, egy kapcsolat nem arról szól, hogy a másik kötelezően mindig és minden pillanatban dicsér.
Amit pedig leírsz magadról, az azért nem egy piros hó szintű unikornis csoda. Ez egy típusú nő, akikkel kapcsolatban nekem megvan a tapasztalatom. Az a baj a hozzád hasonló, "állandóan lelki problémám" van típusú lányokkal, hogy hiába áll hozzátok türelmesen az ember és próbál segíteni, mint ahogy te is írod, ez tökre nem a másik féltől függ. Így adott egy problémás ember, egy másik ember aki szeretne segíteni, de akár a csillagokat is lehozhatná, úgyse lenne rád hatással, így aztán egy idő után csak kudarc övezi az egészet, s mind mind azért van, mert te nem teszed magad rendbe. S itt most a legnagyobb megértéssel állok az ilyen emberekhez, mert valahol én is ilyen lelki mocsár vagyok, szóval megértelek, viszont egy kapcsolatban ez igazi métely. Hogy várhatod el tőle azt a rengeteg dolgot, amit itt is leírsz, miközben te nem tudod magad kontrollálni, te nem találod a közös hangot a lelkeddel. Ez egy idő után a másik félnek k**vára kimerítő.
S akkor még nem is jött szóba, amire a kedves 2#-es válaszoló rámutatott, hogy továbbra is azt képzelik itt egyesek, hogy a párkapcsolat egy mese királylánnyal szőke herceggel és fehér lóval, de k**vára nem.
"De én nem tudok nyugodni attól hogy a kezdeti rajongása finom elutasításokká változott. Nem azzal van a bajom hogy mondjuk a barátival akar lenni. De régen az volt hogy megkérdeztem hogy nem akarsz visszamenni buliba, és a válasza az volt hogy "megmondtam a srácoknak hogy hívni fogsz, most ez a fontos", és fél óra után én zavartam vissza..."
Nem mondom, hogy ez hosszú távon nem fenntartható állapot, de azért azt elvárni egy egész kapcsolatra, ami a kapcsolat elején a láng lobbanása során volt, ne haragudj de abszurd. S az az ironikus ebben, hogy ezen sovárgással csak romlasztod a kapcsolatot. S itt megint kihangsúlyozom mielőtt a tipikus elvált nős sereg megrohamoz, hogy nyilván nem arra gondolok, hogy redukáljuk a kapcsolatot a hazajövök, puszi, puszi, mindenki csinálja dolgát, majd este szex, alvás és holnap munka. Persze kellenek néha virágok, gyertyafényes vacsorák, romantika, ami a kapcsolat elején nyilván töménytelen mennyiségben volt, mert épp hódítás folyt, de ez hosszú távon nem reális mert mellette mással is kell foglalkozni, s ahogy neked úgy neki is megvannak hidd el a problémái, minden éremnek két oldala van.
Én nekem volt egy hasonló barátnőm mint te, csúnyán lett vége a kapcsolatunknak, azt gondoltam mindenről ő tehetett. Két évvel később újra beszélgettünk egy kicsit, s ahogy átbeszéltük a múlt történéseit, arra jöttem rá, hogy mennyi minden félre volt értve és okozott egy csomó gondot, s nem feltétlenül kommunikációs hiba miatt, hanem egyszerűen az emberek különböznek, ami nekem semmi volt, két elejtett szó, az neki egy beégett "trauma" kb. esélyem sem volt, hiszen én azzal a két szóval konkrétan semmit sem akartam s mégis lavinát váltottam ki.
Ha szeretnél egy egészséges kapcsolatot, akkor ne csak a saját magad helyzetében gondolkodj, hanem a másikéban is. Nem kell teljesen szolgának lenni és alárendelni a másiknak magad, de a leírtak alapján azért koránt sem erről van szó. Tedd rendbe magad, mert ha te nem ismered magad, ő hogy ismerhetne téged? S felejtsd el az álomvilágot, hidd el, hogyha már nem is az van, mint ami régen, ami csodálatos volt, ma is lehetnek olyan részei a kapcsolatnak amik másképpen jók és szépek. Ha folyton azzal foglalkozol mi volt, akkor megakadályozod a jelen kontrollálását.
Az azért mindenképp ironikus, hogy leírod és ki is mondod, hogy problémás vagy, eleve nem is akartad ezt a kapcsolatot, tehát felsejlik, hogy az egészért ő küzdött az elején, mégis azzal zárod, hogy "Most én kezdtem érte "betegesen rajongani", és úgy érzem a töredékét nem kapom vissza."
Ő mit kap, a depressziós, problémás, síros, meghízott lányon kívül, hogy így nem elégszel meg azzal ami van, s azért a leírtak alapján úgy tűnik, hogy nincs borzalom, csak nincs mesevilág. Lehet durva voltam, de a leírtak alapján, amik csak a te nézőpontodat tükrözik, bennem ezen gondolatok fogantak meg, s abszolút nem akartalak bántani velük, csak elgondolkodtatni.
#3: Köszi, hogy megszólítottál, de legközelebb nyugodtan kérdezhetsz is, ha már nem vagy tisztában azzal, hogy miért azt írom, amit. Köszi!
Az illető párja toxikus, mert:
- Minden zavarja a másikban. Még abba is beleköt, hogy hordja a haját.
- A kérdező párja nem ad normális választ arra, hogy miért pont vele van.
- A kérdező párja egész nap nem válaszol. De, a haverokra van ideje.
"Tudom, tudom, ez rohadtul fárasztó, mert akkor ki kéne javítani a hibáitok, sokkal könnyebb találni valakit, aki fogadja el az összes rossz dolgotokat, mert ti sz**rtok bele és nincs igényetek a fejlődésre, de ez csak a beteg elmétekben van. Ez kicsit sem egészséges."
A környezetem túlzottan őszintének tart és imádom, ha velem szemben is azok, akár negatív értelemben is. Az egyik exem pont azzal fogott meg részben, hogy őszintén mondott rólam negatív dolgokat is.
Amit írtál, az valóban nem egészséges, ahogy az sem, hogy a saját előítéleteid teljes tájékozatlansággal húzód rá másokra.
Semmit nem magyaráztál meg.
Ez hol van?
"Minden zavarja a másikban. Még abba is beleköt, hogy hordja a haját.". Az egy dolog, hogy te kategorikusan kijelented, hogy a párja tutira toxikus, az ő pár mondatos leírása alapján, ami vagy megfelel a valóságnak vagy nem, de ez még csak ki sem derül a leírásból, csak a te elméd képzelete, mely egyébként kicsit sem aggasztó.
Az hogy nem ad normális választ, annak mi köze is a toxikussághoz? Az ilyen értelmes kérdésekre egyébként is nehéz válaszolni, tipikus hiszti kérdés ez a "akkor miért vagy velem".
Ez hol van megint?
"A kérdező párja egész nap nem válaszol. De, a haverokra van ideje."
A leírás alapján megint két dolgot mosol össze, S ha még igaz is, hogy nem válaszol egésznap, akkor is miért is lesz toxikus? Több dolog miatt sem válaszolhat egy ember egy nap. Mert más dolga van, vagy mert nem akar. A másodiknak valszeg megvan az oka. Ami vagy jogos vagy nem. Tudod? Megint egy sor alapján egy nézőpont alapján te kategorikusan eldöntöd.
Nem elég, hogy beszűkült idióta vagy, de még meg is próbálod elmagyarázni :D Ezek a legjobb kombinációk.
"Semmit nem magyaráztál meg."
Öhm... De. Csak tedd félre az egód és olvass is.
"Az egy dolog, hogy te kategorikusan kijelented, hogy a párja tutira toxikus, az ő pár mondatos leírása alapján, ami vagy megfelel a valóságnak vagy nem, de ez még csak ki sem derül a leírásból, csak a te elméd képzelete, mely egyébként kicsit sem aggasztó."
Öh... Hú.
Szóóval, a dolog vagy megfelel a kérdező által leírtnak, vagy nem. Ezt így írjuk oda minden kérdés alá, mert mindig csak az egyik oldalt látjuk. Értelemszerűen vagy úgy van, vagy nincs. Most ezt írjuk oda minden kérdés alá?
De, oké. Én kategorikusan kijelentek valamit, ami le volt írva és téged zavar... DE az egyáltalán nem zavar, hogy te kategorikusan kijelentesz dolgokat? :D Más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát sem vagy mi?
A hajas részt meg konkrétan leírta a kérdező... Nem én találtam ki. Elolvastad egyáltalán a kérdést?
"Az hogy nem ad normális választ, annak mi köze is a toxikussághoz? Az ilyen értelmes kérdésekre egyébként is nehéz válaszolni, tipikus hiszti kérdés ez a "akkor miért vagy velem"."
Egy kapcsolat egyik alapja a kommunikáció. Ha a másik számára egy kérdés fontos, akkor egy szerető és törődő pár szán rá időt és válaszol. Elfogadom, hogy számodra az a kapcsolat jön be, ahol nem jó a kommunikáció, de ne rám akadj már ki ezért.
Az ilyen kérdésekre meg minimális önismerettel bárki könnyen válaszolhat. Ha meg az nincs meg, akkor legalább egy "te vagy a legszebb, pillangók repkednek tőled a hasamban" szöveget benyom.
És nem, a kommunikáció nem hiszti, de egyre jobban érződik, hogy valami nálad sincs teljesen rendben.
"A leírás alapján megint két dolgot mosol össze, S ha még igaz is, hogy nem válaszol egésznap, akkor is miért is lesz toxikus? Több dolog miatt sem válaszolhat egy ember egy nap. Mert más dolga van, vagy mert nem akar. A másodiknak valszeg megvan az oka. Ami vagy jogos vagy nem. Tudod? Megint egy sor alapján egy nézőpont alapján te kategorikusan eldöntöd."
Itt egyébként már tök egyértelmű, hogy te magad is toxikus vagy és hidegen hagy egyébként a kérdező sztorija. Te belém akartál kötni, hogy előadhasd a megmondószerepet. Nem véletlen, hogy tartalom helyett inkább obszcén szavakkal tűzdelted meg a szöveget.
Sehol sem mostam össze semmit. Attól, hogy nem értesz valamit, nem összemosás.
Sok dolog miatt nem válaszolhat egész nap az ember, ez logikus, de azért itt a sztoriban mindenkinek levágós, hogy kilóg a lóláb. Hiába mosdatnád a férfit.
"Nem elég, hogy beszűkült idióta vagy, de még meg is próbálod elmagyarázni :D Ezek a legjobb kombinációk."
És a végére megint betoltál valami beszólást, mert ennyire nem futja tartalomra. Előre sajnálom azt a lányt, aki időt pazarol rád. Valószínűleg rólad is jön majd valami hasonló kérdés.
Részemről egyébként ez a téma veled off, mert érezhetően szellemileg tökéletesen kijönnél a kérdésben szereplő sráccal.
#6 Szerintem pedig jól leírta a válaszoló a kérdező tényleges problémáit. Nekem ugyanis szinte pont ugyanilyen az egyik exem. Állandósult lelki bajok, önfejlesztés teljes hiánya, napi sírógörcsök, elhízás mert a kajába menekül stb. Évekig próbáltam kirángatni ebből, fokozatosan távolodva mert ez a napi mélydepresszió elviselhetetlen.
Nem hinném, hogy azért mert belefáradtam a biológiai lélegeztetőgép szerepébe toxikus lennék.
A kérdezőnek magát kéne rendbetennie, ha meg akarja menteni a kapcsolatát. Nem minden a másik dolga. Ez főleg nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!