Hogy lehetnék türelmesebb a párommal?

2 éve vagyunk együtt. Nagyon nehéz eset. Mindent állandóan elfelejt, úgy kell szólni neki reggelente még azért is, hogy vizet vigyen magával a munkába. Vannak témák, amiket rendszeresen átbeszélünk, és minden egyes alkalommal olyan, mintha akkor hallana először a témáról(pl. hogy napi 5x egyen keveset inkább(munkájából fakadóan ez nem gond neki), mintsem 3x úgy bezabáljon, hogy rosszul legyen), akkor az edzésről is állandóan ugyanazokat, a fogyásról is, akkor, hogy miért vettem a mosogatógépbe tisztítót, ilyen flakont, amit fejjel lefelé kell berakni és elindítani egy tisztítóprogramot. Harmadszor se érti, hogy mi ez, mikor mondom neki, hogy rakja be indítsa el, úgy néz rám , mint aki soha sem csinált ilyet.

Állandóan elől hagy mindent. Hiába mondom neki, ha kibont valamit, ami utána a szemétben végzi, akkor akkor rakja el, mert ott marad és nem veszi észre. Állandóan úgy hagyja a lámpákat égve. Az ollót is mondom neki, ha használja, tegye vissza a fiókba, mert ott marad. Egyszerűen nem képes rendet tartani, néha bekattannak neki dolgok(pl hogy új növényt akar a kertbe) akkor csak akörül forog az élet, egyszerűen akkor még jobban leszar mindent. 2 kapunyitó távirányító van és 3 autó, és az ő kapunyitója a mindenes kulcscsomóján van, a másik kapunyitó a másik autóban. Ha elmegyünk azzal az autóval, amibe nagyon jól tudja, hogy nincs kapunyitó, és hazajövünk akkor is itt ülünk a ház előtt hosszú időn át, mert nem esik le neki, hogy neki kéne kinyitni a nagykaput.

A telefonját is rendszeresen lerakja valahova és nem tudja, hogy hova. A kulcsokat is állandóan keresi. Mindig a telefonját nyomkodja, nem pasizik, csak a facebookot pörgeti állandóan, és ahelyett, hogy tenne kicsit itthon dolgokat rendbe, azt nézi és nagyon rossz, hogy én az időmet takarítással meg főzéssel töltöm, ő addig "élvezkedik" a facen. És akkor tudja mondani, hogy jól van csak ezt meg azt megnézi.. ahha ez a legnagyobb időrabló valami. állandóan csak mondani tudja a dolgokat, hogy oké megcsinálom, meg majd, meg majd holnap. Mindig csak holnap van, de semmi se azonnal. És én képes vagyok beáldozni az időmet, hogy nem szórakozok, hanem teszek itthon, hogy élhető körülmények legyenek.. A cipőit se képes normálisa elrakni az állványra, ahogy esik úgy puffan alapon ott hagyja, ahol gondolja. Ennyi erővel akkor én is vakarom majd a tökömet. Millió dolgot tudnék még mondani, amit nem tudok hova tenni, semmi logika benne, amit csinál, de hát azt mondják, hogy a nők nem túl logikusak.

Én próbálok nagyon nagyon türelmes lenni, de anyám ugyanez a típus, és már egyszerűen vitaminok ide vagy oda, nem tudok már ezekhez nem idegesen hozzáállni, és már nagyon nem bírom néha, hogy olyan mintha egy gyerekem lenne, aki most tanul járni. Nagyon szeretem, persze az elején a rózsaszín ködben ezeket nem vettem észre... régen mindig szakítottam az első apró hibánál volt barátnőknél.. Vele próbálom tartani a dolgot, hogy akkor megjavítani, nem eldobni. De egyszerűen nagyon nehéz türelmesnek lenni, hogyha az ember folyamatosan, mint egy papagáj mondja, és próbál figyelni mindenre. Persze,ha ház körül kell valamit megjavítani, vagy ő kér meg valamire, akkor azt úgy tudom csinálni. Az ő válasza az, hogy nem tud ennyi mindent észben tartani.. de könyörgöm, normális emberek között nem is kérdés ez a dolog, hogy hogy kéne élni, logikusan.

Már arra is gondoltam, hogy elmegyek pszichológushoz, de sokszor gondolkodok pszichiátrián is frontin és hasonlók. Inni meg ilyenek nem fogok az biztos, de valamit kellene, hogy kibírjam.

Valami tanácsok kellenek. Az elszámolni 1-10 ig is próbáltam, de már szerintem nincs összeköttetés a nyugalomreceptorok között.

Azt is próbáltam, hogy totál közömbös vagyok, de már így is túl hidegnek érzem ezt az egészet. Részemről azért, mert bántanak azok a dolgok, hogy bármire megkérem, mintha falnak beszélnék, részéről meg gondolom azért, mert szerinte állandóan baszo**gatom mindenért. De tudom, hogyha valamit ott hagy, akkor az ott is marad, és azért mondom neki rögtön, hogy tedd el a cipőd, dobd ki a szemeted stb.. de már unom mondani, hogy magától nem képes felfogni ezt. Ha meg nem szólok, akkor csak én kerülgetem megint, mert őt egyáltalán nem zavarja, hogy kerülgetni kell akár csak egyetlen valamit is.

Frontinnal próbálkozzak? De attól láttam már nagyon durva leépüléseket.