Kirakta a szűröm egy szarkasztikus megjegyzés miatt. Előfordult már ilyen veletek?

Ajj-ajj, nem gondoltam, hogy ilyen sok válasz érkezik, viszonylag rövid időn belül. Alig pár hónapja voltunk csak együtt, a megjegyzést nem az anyukájára tettem, hanem a volt párom (számomra) érthetetlen cselekedetére. Egyszerre szomorú, és valahol megnyugtató is, hogy más is járt már hasonló cipellőben. Illetve, hogy egy-két véleményt leszámítva más is támogat abban, hogy nem tartom egészségesnek ezt az anya-fia kapcsolatot. Egy pár kérdésre kitérek egy-két mondat erejéig.

-Bánni nem bánom, de nem történt még velem ilyen, ennek köszönhető a döbbenet. Talán még mindig túl naív vagyok.

-Nem állt nekem szándékomban uralkodni senkin sem, én egyedül élek.Van saját házam, és a saját nyugalmam megóvása érdekében mama pici fiát nem venném a nyakamba amúgy sem. Viszont ennyire groteszk jeleneteknek még nem lehettem tanúja, így nem tudtam mit vállalok.

-Az anyukája tényleg felnevelte, és támogatta. Talán még ma reggel megrázta a fütyijét is pisilés után. Ilyet én tényleg nem tudok csinálni. Talán ez lehetett a gond.