Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez másnak is rosszul esne, vagy én vagyok túl érzékeny?
A barátomnak van egy "félállása", ami lényegében majdnem teljes állás, napi 6-7 óra munkát vesz igénybe, illetve szombatonként további 4-t.
Most kezd egy mesterképzést az egyetemen, nappali képzésen (neki a levelező a szombati munka miatt eleve nem jöhet össze), a képzés maga ilyen gazdasági irányultságú.
Hogy őszinte legyek, eddig is volt bennem némi aggodalom (ezt ő is tudja), hogy hogy fogunk tudni eleget együtt lenni, nem is élünk még együtt (mindketten itthon családdal), de most közli, hogy valami speckó programra is pályázna az egyetemen, ahol további feladatai lennének...
Elég gonosznak érzem most magam, de én ennek nagyon nem örülök. Nyilván a lehetőségektől sem szeretném őt elszakítani, ha valamit szeretne... Ugyanakkor egy fenékkel nem lehet ennyi lovat megülni. Ha neki most ez a fontos, csinálja ezt, csak akkor nem biztos, hogy egymást keressük a jelenlegi életünkben.
Én jövőhéten kezdek az első komoly melóhelyemen (nemrég fejeztem be a gyakorlatomat), és én úgy érzem, nekem egy stabil munkahely és egzisztencia mellett szükségem lenne egy dinamikus párkapcsolatra, ugyanis nekem fontosak a talik, heti 3x is akár, összeköltözés előtt.. De ha a barátom most kezd önmegvalósítani, akkor ez nem biztos, hogy vele fog megvalósulni..
Tudom, iszonyat szemét és gonosz vagyok, én is ezt érzem, de sajnos nekem ez tényleg nem esik jól, és sajnos az érzelmekkel nem tudok mit kezdeni. Vannak és kész.
Eleg sok dolog igy egyszerre.Ertheto,hogy rosszul erzed magad.A parod mit mond egyebkent,hogy latja?Akar idot tolteni veled?
Szerintem a kapcsolatfelbontasa a reszedrol jogos lenne,hiszen nappali tagozat mellett +munka es egyeb dolgok nem hiszem hogy rad lesz ideje.
Ne haragudj, de szerintem abszolút nincs igazad (vagyis egy kis részben de). Hagyd, ha érez magában ambíciót tanuljon és dolgozzon és találkozzatok amikor tudtok, tanuljatok együtt, stb.
A párom és én is ebben a helyzetben vagyunk de ő sose mondaná nekem hogy ne tanuljak, és vállaljak pluszt ha szeretnék. Mi esténként találkozunk, együtt alszunk és reggel mindenki megy a dolgára. Minden nap van egymásra egy óránk és tudjuk, hogy ez csak időszakos. Mindenki eléri a célját és könnyebb lesz, több időnk lesz egymásra. Persze eleinte nekünk is nagyon nehéz volt, háborogtunk mikor a másik sosem ért rá. De megtanultuk kezelni és szakítani egymásra pici időt. Ja és mi nem is egy helyen élünk így az utazás még elvesz egy picit de egymásért megéri.
Az asszony is kb ilyen "támogató" magatartást tanúsított mindvégig,mint te.
Még a diplomaosztóra se jött el.De a lóvé az kellett persze!
Szerencsére már volt asszonyról beszélek!
Keress magadnak valót,őt meg kíméld meg a lehúzasodtól.Hadd dolgozzon egy olyan jövőbeli családért,aki támogatja és kiáll mellette!
9#
Nah mit nem mondasz.Nem gyerekek.Hát akkor pont ideje lenne megerteni,hogy hereberéből meg heti 3 találkából nem lehet megélni.Az emberek dolgoznak es meg tudják oldani a kapcsolataikat is.Képzeld ilyen az élet,ha felnőtt vagy.
Költözönek össze,például.
24,25 evesen már sokan nem az őregek nyakán élnek,hanem együtt.
A 7# valaszoló példája nem egyedi.Így szokas rendezni a közös jövőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!