A férjemmel nem értünk egyet egy olyan dologgal kapcsolatban, aminél nem lehet kompromisszumot kötni: vagy egyik, vagy másik. Bárhogy döntünk, valamiről mindenképp lemondunk. De mindkettőnk számára más a kisebbik rossz, más a fontos. Engedjek neki?

A fenti a lényeg, de azért nevén nevezem a problémát, úgyis valaki kérdezné, miről van szó.

Külföldön élünk.

Én elköltöznék innen, valahová délebbre, mert hogy ahol élünk, nincs igazi nyár, viszont kemény, hosszú, zimankós telek vannak. És annyira, de annyira utálom ezt az időjárást! Nem nekem való. Ez a hely megfoszt engem a jó idő boldogságától... Mikor utazunk, nyaralunk, és végre jó időjárásban telik a napunk, mindig érzem, hogy "ez vagyok én"! Akkor vagyok elememben, akkor érzem jól magam, ha süt a nap, meleg van, kánikula van.

A férjem viszont nem akar délebbre menni, egyáltalán sehová nem akar menni, itt akar maradni. Ennek anyagi okai vannak, ugyanis jól keres, én se keresek rosszul. És ezt nem akarja elengedni. Én elengedném. Annyit máshol is tudnánk keresni, hogy megéldegéljünk. És annyival szebben telnének a napjaink, heteink, hónapjaink, éveink szép időben! Neki a pénz az első, nekem nem.

Mindig ilyenekkel érvel, hogy felhoz dolgokat, amikre komoly összegeket adtunk ki: ez se lenne, az se lenne; ha elköltözünk, nem telik majd! De engem ez már nem érdekel, csak az, hogy jobb éghajlaton éljek. Meg szerintem nem bízik magában, hogy máshol is tudna kellemes megélhetést teremteni magának...

Ahogy a kérdésben is írtam, régóta megy a huzavona, és elkezdtem fontolni, hogy elfogadjam a helyzetet, beletörődjek, és hagyjam, legyen, amit ő akar... Mert persze, az anyagi helyzet érvvel nehéz vitatkozni. De nem szívesen törődnék bele, nagyon mennék innen... Csak annak se látom értelmét, hogy még 3 évig ezen vitatkozzunk, és akkor nem csak az időjárás bosszant, hanem a rossz hangulat is kettőnk közt. Szeretném őt meggyőzni, de hogyan? Ha meg nem megy, akkor lehet jobb lenne feladnom, és beletörődnöm a fos éghajlatba.