Van itt olyan aki parkapcsolatban nem igenyel “enidot”?

Szerintem hacsak nem ilyen mindkét fél, az ilyesmi idővel megzabálja a kapcsolatot kilóra.

Teljesen megértem, ha valaki introvertált, de hogy felnőtt korára valakinek senkivel se alakuljon ki bensőségesebb kapcsolata, kvázi baráti, legalább egyetlen emberrel, az nem normális szerintem.

Azt sem tudom egészségesnek elfogadni, hogy valakinek ne legyen igénye "magára'", alkalmankénti egyedüllétre, mert szerintem akkor ott valami hiba csúszott be s zemélyiségfejlődés során, ami miatt mindig kell az mebre mellé a választott trársa, mert egymaga nyomorultul érzi magát.

ni meg hogy egy árva hobbi se legyen? Oké, nem kell heyget mászni és szőni, de eljárni úszni, sétálni akár, bármi, lényegtelen de semmi ilyesmi, akár olvasás...

Ha két ilyen mebre egymásba csimpaszkodik, mert ez a jó szó rá, akkor az működhet akár, miért ne? de kérdem én, ha mégis van igény a társra, hiszen nem akar magányosan élni, akkor hogyhogy csak ebben a kapcsolati formában kell a társaság? Mert mégis kell ezek szerint, legalább egy fia rokonnal azért tarthatná bárki, ha van.

Summa summárum, ha két ilyen ember egymásra talál, hajrá, de ahol a másik nem ilyen, ott előbb-utóbb fuldoklás lesz szerintem, ha nem is egyből.

mert oké, a másik eljárhat, rendeben, de mikor kezdené el zavarni az "átlagosabban" működő felet, hogy a másik mindig 2láb alatt" van, mindig otthon, dolgozni jár és vége, de azonkívül non-stop otthon eszi a fene és sosem lehet az ember nélküle, csak ha elmegy hazulról, vagy dolgozik valameyikük. Nem vagyunk egyformák, én már a gondoltatától is borzongok, élni meg egy napot sem szeretnék élni benne.