Ha távolságtartó lett, akkor érdemes szakítani vagy próbáljuk megbeszélni?

4 hónapja vagyok együtt egy férfivel (mindketten 23-24 évesek vagyunk), azonban az utóbbi hónapban minden héten volt 1 nagyobb veszekedésünk. Mind a négy veszekedés amiatt volt, mert én picit kezdtem magam elhanyagolva érezni, illetve az ő időbeosztása elég káoszos, így kevés szabadideje van. Mindegyik veszekedésnél kifejeztem, hogy ez így nekem nem jó, és sokszor érzem magam szomorúnak. Mintha a kezdeti lelkesedés elveszett volna részéről. Ő szeret, szakítani nem akar, viszont az én fejemben ez sajnos többször megfordult, mert nem igazán érzem bizonyos szempontokból kielégítőnek a kapcsolatot. Erről beszéltem is vele, de mondtam, nem szeretnék szakítani, csak sokszor eszembe jut, hogy mennyire van közös jövőnk, ő erről mit gondol stb.

Most a legutóbbi konfliktus amiatt volt múlt héten, mert igazából egyszerűen azt érzem, nem férek bele az életébe. Csak a hivatásáról szól az egész élete, hétfőtől vasárnapig lényegében. Csak ez a téma, és azt érzem, csak ez az egy lelkesíti, a kapcsolatba tizedannyit sem tesz bele, lelkesedés téren sem. Ezt szóvá tettem neki, ugyanis hétvégén program közben stb. is hivogatja a főnöke és fél órákat telefonálunk és sosem tud a munkától elszakadni.

A legutóbbi múltheti konfliktust habár megbeszéltük, de azóta olyan távolságtartó lett... Most nem tudom, hogy kérdezzek-e rá, hogy jól érzem-e, nem akarok túl fojtogató lenni vagy ilyesmi... Ha meg nem kérdezek rá, csak örlődöm rajta. Ha pedig jól érzem ezt, akkor nem tudom, mi a teendő, mert ez nem viszi előre a kapcsolatot, sőt én csak feszült vagyok emiatt.