Gyerekkel otthon, valóban mindent nekem kell megcsinálnom a háztartásban és köszönetet se kell mondani érte egy kapcsolatban?

A kérdésnél sokrétűbb a problémánk a párommal. Amíg mindketten dolgoztunk, úgy tett, mintha neki ugyanolyan fontos lenne a lakásunk rendbentartása, a közös étkezések, családi programok, mint nekem. A nagy gyerekének már nem annyira, de betudható volt a kamaszkornak. Ha a gyereke elmulasztott egy hazimunkát, akkor a párom leszidta, kérte végezze el, segítsen. A gyerek továbbtanult, elköltözött. Most közös kisgyerekünkkel gyesen vagyok itthon. Azonban amióta megszületett a gyerekünk szinte elvágólagosan mintha a párom elfelejtette volna, hogy közös otthonunk van, amit közösen illene rendbentartanunk (szerintem). Hazaér a munkából és lefekszik a kanapéra és hiradót néz, majd esetleg játszik a gyerekkel (kizáról olyat, amihez ülnie vagy feküdnie elég és mellette nézheti tovább a híradókat) fél órát és elmegy lefekszik aludni.

Egy ideig rendszeresen kértem, hogy ebben vagy abban segítsen, mert azt gondoltam csak elfeledkezett róla (szemétlevitel, ruhahajtogatás). Később kértem, akkor legalább néhány nagyon egyszerű házimunkát vállaljon be, csak ne kelljen folyton nekem kérnem, figyelmeztetnem, emlékeztetnem, hogy az az ő feladata (még mindig).

Utána kértem, hogy rendben itt a teljes lista, mi egy háztartás vezetéséhez "kell", válasszon magának és döntse el milyen időközönként hajlandó azt elvégezni.

Minden csak pár hétig működött, utána jött a semmittevése, részemről meg a veszekedés, hogy de segítsen már, nem csak én lakok itt. Egyszer-kétszer aztán kibökte, hogy de hát ő dolgozik és pénzt keres, én meg úgyis "csak" itthon vagyok. Próbáltam higgadtan érvelni, hogy de előtte is részese volt a hazimunkának, én meg a gyerekünkkel nem egész nap a hátsómat vakarom. (Megj.: az én keresetem is magas volt, így maximális gyedet kaptam, volt megtakarításom, nem kérek tőle sose pénzt, a bevásárlások feleződtek, a rezsi nem feleződik már mióta gyest kapok.)

Ami nagyon bánt az azonban az, hogy annak ellenére, hogy ő szépen kihúzta magát a házimunkából és előadja a Férfi vagyok dolgozokot, én mindent megteszek az otthonunkért, még egy köszt se kapok. (Tiszta, rendezett legyen, főzök, a gyereket gondozom, nevelem, háziállatokat is ellátom.)

Ha ebédet főzök vagy sütit sütök, megeszik, de semmit nem mond a végén. Látja, hogy takarítok, mosok, teregetek, rendet rakok, wc-t pucolok a szemenem rebben, egy szót nem szól. Elpakolok utána semmi. Veszek neki kedvenc csokit semmi. Elmesélem adtam enni az állatainak semmi. Mesélek neki valamiről semmi.

Ha én nem szólok, hogy reggeli vagy ebéd és nem tálalok, akkor ő nem kérdezi meg, hogy ettem-e már, és kérek-e, hanem megy elővesz magánk valmit a telefont bámulva étkezik, aztan vagy elpakol vagy nem és kész. Mintha semmi nem érdekelné.

Korábban ha látta rajtam valami nem tetszik megkérdezte mi bajom? Elmondtam, megígérte jaj jobban figyel, igazam van, észre se vette. És akkor 2 hétig kicsit jobban figyelt.

Közben kéthetente kapok tőle egy továbbított reklám e-mailt, hogy hazassagterápia feleségeknek elődás mit akar egy férj...ha kérdezem mi a baja azt mondja semmi.

2 hónapig semmiért nem szóltam, semmit nem kértem tőle. Nem vette észre! (Azt se, hogy nem mesélek magamtól a napomról, ha elmegyek valahova, akkor nem mesélek az élményeimről, és azt se vette észre, hogy semmit nem kérdezek tőle sem.)

Egy nap, amikor már többedik alkalomkor a kész az ebédre az volt a válasza, hát ő nem is éhes, akkor kiakadtam. Nézett rám nagy szemekkel és miutan felsoroltam mennyire nem segít a hazimunkában, meg mennyire nem érdekli mi történik körülötte, vérig sértve közölte nem érti mivel érdemelte ezt ki, hiszen ő dolgozik, de én meg ezért lenézem. ??? WTF???

Nem tudok vele már mit kezdeni. Elfáradtam, kiábrandultam. Annyira megalázónak érzem az egészet. Gyerekvállalás előtt nem ezeket valotta, akkor így köszi, úgy köszi, juj de finom, aztaaa. És a gyereket is nagyon akarta. Valami mentalis problémája van? Vagy neki ez a minta? Nekem tényleg csak a gyerek es a házimunka és nulla köszönet?

Nagyon el vagyok keseredve.