Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gyerekkel otthon, valóban mindent nekem kell megcsinálnom a háztartásban és köszönetet se kell mondani érte egy kapcsolatban?
A kérdésnél sokrétűbb a problémánk a párommal. Amíg mindketten dolgoztunk, úgy tett, mintha neki ugyanolyan fontos lenne a lakásunk rendbentartása, a közös étkezések, családi programok, mint nekem. A nagy gyerekének már nem annyira, de betudható volt a kamaszkornak. Ha a gyereke elmulasztott egy hazimunkát, akkor a párom leszidta, kérte végezze el, segítsen. A gyerek továbbtanult, elköltözött. Most közös kisgyerekünkkel gyesen vagyok itthon. Azonban amióta megszületett a gyerekünk szinte elvágólagosan mintha a párom elfelejtette volna, hogy közös otthonunk van, amit közösen illene rendbentartanunk (szerintem). Hazaér a munkából és lefekszik a kanapéra és hiradót néz, majd esetleg játszik a gyerekkel (kizáról olyat, amihez ülnie vagy feküdnie elég és mellette nézheti tovább a híradókat) fél órát és elmegy lefekszik aludni.
Egy ideig rendszeresen kértem, hogy ebben vagy abban segítsen, mert azt gondoltam csak elfeledkezett róla (szemétlevitel, ruhahajtogatás). Később kértem, akkor legalább néhány nagyon egyszerű házimunkát vállaljon be, csak ne kelljen folyton nekem kérnem, figyelmeztetnem, emlékeztetnem, hogy az az ő feladata (még mindig).
Utána kértem, hogy rendben itt a teljes lista, mi egy háztartás vezetéséhez "kell", válasszon magának és döntse el milyen időközönként hajlandó azt elvégezni.
Minden csak pár hétig működött, utána jött a semmittevése, részemről meg a veszekedés, hogy de segítsen már, nem csak én lakok itt. Egyszer-kétszer aztán kibökte, hogy de hát ő dolgozik és pénzt keres, én meg úgyis "csak" itthon vagyok. Próbáltam higgadtan érvelni, hogy de előtte is részese volt a hazimunkának, én meg a gyerekünkkel nem egész nap a hátsómat vakarom. (Megj.: az én keresetem is magas volt, így maximális gyedet kaptam, volt megtakarításom, nem kérek tőle sose pénzt, a bevásárlások feleződtek, a rezsi nem feleződik már mióta gyest kapok.)
Ami nagyon bánt az azonban az, hogy annak ellenére, hogy ő szépen kihúzta magát a házimunkából és előadja a Férfi vagyok dolgozokot, én mindent megteszek az otthonunkért, még egy köszt se kapok. (Tiszta, rendezett legyen, főzök, a gyereket gondozom, nevelem, háziállatokat is ellátom.)
Ha ebédet főzök vagy sütit sütök, megeszik, de semmit nem mond a végén. Látja, hogy takarítok, mosok, teregetek, rendet rakok, wc-t pucolok a szemenem rebben, egy szót nem szól. Elpakolok utána semmi. Veszek neki kedvenc csokit semmi. Elmesélem adtam enni az állatainak semmi. Mesélek neki valamiről semmi.
Ha én nem szólok, hogy reggeli vagy ebéd és nem tálalok, akkor ő nem kérdezi meg, hogy ettem-e már, és kérek-e, hanem megy elővesz magánk valmit a telefont bámulva étkezik, aztan vagy elpakol vagy nem és kész. Mintha semmi nem érdekelné.
Korábban ha látta rajtam valami nem tetszik megkérdezte mi bajom? Elmondtam, megígérte jaj jobban figyel, igazam van, észre se vette. És akkor 2 hétig kicsit jobban figyelt.
Közben kéthetente kapok tőle egy továbbított reklám e-mailt, hogy hazassagterápia feleségeknek elődás mit akar egy férj...ha kérdezem mi a baja azt mondja semmi.
2 hónapig semmiért nem szóltam, semmit nem kértem tőle. Nem vette észre! (Azt se, hogy nem mesélek magamtól a napomról, ha elmegyek valahova, akkor nem mesélek az élményeimről, és azt se vette észre, hogy semmit nem kérdezek tőle sem.)
Egy nap, amikor már többedik alkalomkor a kész az ebédre az volt a válasza, hát ő nem is éhes, akkor kiakadtam. Nézett rám nagy szemekkel és miutan felsoroltam mennyire nem segít a hazimunkában, meg mennyire nem érdekli mi történik körülötte, vérig sértve közölte nem érti mivel érdemelte ezt ki, hiszen ő dolgozik, de én meg ezért lenézem. ??? WTF???
Nem tudok vele már mit kezdeni. Elfáradtam, kiábrandultam. Annyira megalázónak érzem az egészet. Gyerekvállalás előtt nem ezeket valotta, akkor így köszi, úgy köszi, juj de finom, aztaaa. És a gyereket is nagyon akarta. Valami mentalis problémája van? Vagy neki ez a minta? Nekem tényleg csak a gyerek es a házimunka és nulla köszönet?
Nagyon el vagyok keseredve.
Csak a puncid kell neki meg egy cseléd nem te.
Hagyd ott.
"hazassagterápia feleségeknek elődás mit akar egy férj..." Mondd meg neki, hogy nincs 2 egyforma férj. Neked ő van, és fontos neked. Ha ajánlja neked ezt a tanfolyamot, az azt jelenti, hogy szeretné, hogy jobb legyen köztetek a kapcsolat. Kérdezd meg, hogy ő mit akar? Illetve szeretne? (Nem akar, szeretne. Mert szerintem, amit akarunk, az rajtunk múlik, ami pedig máson is, azt szeretnénk.) Aztán majd te is add elő, hogy mit szeretnél.
Persze biztos nehéz beindítani a témát, és nem is egynapos, de érdemes lenne ilyenekről beszélgetni.
Jól át kell gondolni, mikor és hogyan indítasz, talán először elég lenne, ha pl. látszana rajtad, hogy nagyon örülsz neki, amikor hazaér, megkérdeznéd, hogy van, milyen volt a napja, mit szerene még ma csinálni stb.
Te megköszönöd neki minden nap, hogy dolgozik, eltart mindkettőtöket? Vicces, hogy semmit nem írtál arra mennyit dolgozik egy nap, mentálisan/fizikailag milyen nehéz a munkája, stb. Magyarul az ő helyébe bele sem képzeled magad, vagyis ugyanazt csinálod totálisan te is, amit ő is csinál. Azt írod hazaér a munkából, játszik a gyerekkel fél órát, majd elmegy lefeküdni aludni. Ezek szerint elég fáradt lehet. A takarításról, főzésről úgy írsz, mintha 3-an minimum 150 négyzetméteren laknátok és 10 felnőttre kellene minden nap főznöd. Érdekes módon én a 3 emberre való főzéssel megvoltam nagyon maximum napi 2 óra alatt és a 60 négyzetméterünk takarítása, rendben tartása is inkább HETI néhány órában volt mérhető.
Őszintén azt látom, hogy neked valójában nem is ezek a bajaid, amiket felsoroltál. Ezek csak látszat kifogások, a hiszti igazából másról szól, csak ezt még te sem ismerted fel. Az ágyban rendben van minden? Vannak közös szabadidős programjaitok akár ketten, akár hárman? Én inkább ebbe az irányba tapogatóznék.
Szerintem meg a kérdezőnek is van igaza abban, amit ír. Pusztán azért, mert ő otthon neveli az egyébként KÖZÖS gyereküket, még nem szükséges/jogos a férjének ilyen fajta közönnyel és beleszarással hozzáállni a dolgokhoz. Attól az még ugyanúgy az ő otthona is, feltételezem a kérdező sem a hátsóját vakarja egész nap, lévén egy gyerek nem 8-10 órás meló, mint alapesetben egy munkahely, hanem kis túlzással 0-24-es készenlétet igényel. Ő is dolgozik, csak ő otthon. Hadd ne kelljen már kinyalni a seggét a férjének, amiért méltóztat eljárni dolgozni a gyermeke és felesége eltartása érdekében b*asszus. Főleg, hogy a kérdező is kap/kapott CSED-et, GYED-et és GYES-t, tehát neki is van bevétele, de különben is….hozzávágni a másikhoz, hogy „bezzeg én dolgozni járok, pénzt keresek és eltartalak”, miközben ő a ti gyereketekkel van otthon, neveli, ellátja, gondoskodik róla, na az gusztustalan. Kihordta és megszülte a közös gyereketeket, nehogy már valami mártír hőstettként legyen beállítva az, hogy dolgozik. Mintha a kérdező nem dolgozott volna a gyerek előtt, meg mintha most sem csinálna semmit, csak ücsörögne. Gyereket nevelni kemény meló ám, nem csupa rózsaszín, habos-babos mese az egész. Azért a minimum, hogy kaja után elpakol maga után, nem otthagy mindent, ahogy éppen sikerül! Jó hogy megetetni nem kell. Meg ha látja, hogy tele a kuka, akkor nyugodtan kiviheti, nem fog leesni az ujjáról a gyűrű, emiatt normális embernek szólni sem kell.
Egy dolog, hogy a kérdező otthon van egész nap, de egyáltalán nem biztos, hogy mindig mindenre jut idő és mindent meg tud oldani egyedül egy kisgyerek mellől! Erre hazajön a férje, ledöglik a TV-re elé, játszik fél órát a gyerekével, evés után vagy elpakolja a dzsuváját vagy nem, majd elmegy aludni. A kérdező meg gondolom fürdesse, tegye tisztába, etesse/itassa meg és altassa is el a gyereküket. Azért álljon már meg a menet. A gyerek az övé is, mit gondol a kérdező nem lehet fáradt? Pláne ha éjszaka mondjuk többször ébred a kicsi, akihez feltételezem a leírtak alapján szintén ő kel. Az egész hozzáállása roppant visszataszító, az hogy abszolút nem érdeklődik felőled, le sem tojja mi van, enni is a telefont bújva eszik, észre sem veszi, ha valami gond van stb. Én biztos nem tűrném ezt hosszú távon, nem vagyok a házi cselédje.
Őszintén szólva azt gondolom, hogy ezt egy kicsit már túltolod. Annyira erőltetetten nem akarsz "házicselèd" lenni, hogy már a ló túlsó felèn vagy.
Èrtem èn, hogy nem a feneked vakarod otthon, de azt gondolom, hogy amíg otthon vagy, pláne, hogy csak 1 gyerek van, meg lehet azt tenni, hogy bevállalod a házi munka oroszlánrèszèt. Azèrt ha belegondolsz biztos, hogy nem tesz ki napi 8 órát. Nyílván más a felosztás, mint munka esetèben, de na, azèrt akkor is sokkal lazulósabb, mint dolgozni járni. Így visszagondolva konkrètan "időmilliomos" voltam 1 gyerekkel (már 3 van). Ès a fűnyíráson kívül èn csináltam mindent.
Èd mègsem "cselèdesedtem" el. Ahogy gyarapodott a család, nőttek a teendők, közben nagyobb házba is költöztünk, úgy már azèrt több dolgot csinált meg a fèrjem is. Meg aztán ahogy visszamentem dolgozni, ő is kivette a rèszèt mindenből. Persze azèrt volt, hogy mondani kellett mi a teendő, de többnnyire feltalálja magát.
Szóval úgy èrzem túlzottan ráfeszültèl erre, hogy márpedig ő is ott èl, ès ki kell vennie a rèszèt című dologra. Ő meg nyílván azt látja, hogy ezeknek a dolgoknak jelenleg bele kellene neked fèrjenek. Amiben szinte van igazság, csak nem meri neked mondani, mert csak veszekednek lenne.
Persze most nem azt mondom, hogy neki semmi dolga ne legyen, de erőltetetten elvárni tőle a "takarítást lista" teljesítèsèt nagyon túlzás.
Így nagyon rossz irányba haladtok. Inkább csináljatok dèlutánonkènt közös programokat, most nyáron azèrt könnyen lehet, elmenni fagyizni, sètálni, játszóterezni, aután közös vacsi, elpakolás, gyerek fürdetès stb.
Inkább próbálj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!