Hogy lehet elfelejteni?

Őszinte részvétem. :( Persze, tudom. Barátok és család. Ha hülyeséget csinálnék és túlélem ők kötnének fel. :)

Csak hát ez a reménytelen sivárság, ami nélküle az élet... Próbáltam már annyi mindennel lekötni magam. Próbáltam keresni valaki mást. Találtam is nem egyet és mégse megy. Azt hiszem az a baj, hogy majdnem minden nap látnom kell, de másik munkahelyet keresni nem szeretnék. Ahol most vagyok, ezt leszámítva jól érzem magam és koránt sem biztos, hogy az segítene. Mi van, ha az idő mégsem tud minden sebet begyógyítani?

Igen, erre várok. 18 hónapja már.

Nálunk... Olyan bonyolult. Először beszélni sem akartam vele. Ő jött oda mindig. Utána barátok lettünk. Aztán én akartam, ő nem. Később megtudtam, hogy ő is akarta, de barátnője volt. Aztán én még mindig akartam, ők szakítottak és még aznap összejött egy másik lánnyal. Még fürdött a lány és ő az ágyában feküdt és onnan írt nekem sms-t. Azt hittem megszakad a szívem. Gondoltam pasi... Csak szex az egész. Tombol, de nem. Összejöttek, együtt vannak. Mi elszakadtunk majdnem, de nem hagyta és én újra... Azt mondta kíván. Azt mondta valahol a szerelem és a barátság között vagyok. Aztán nem akarta. Később megint akarta én meg nem. A lány miatt és féltem, hogy elvesítem a barátságát. Nem volt semmi. Aztán amikor közeledtem volna mégis, akkor megint azt mondta nem akarja. Ettől függetlenül látok dolgokat. Látom, hogy zavarja, ha más fiúkat megnézek az utcán (pedig nem is érdekelnek és régen ez sosem zavarta) például, de láthatom azt is, hogy ahogy reggel kíséri a lány és ölelkeznek vagy ahogy délután elé jön és szintén ölelkeznek. Olyan hülyén viselkedik. Semmit értelmeset nem tudok kiolvasni belőle. Aztán arra jutok, hogy végül is olyan mindegy, mert ott a másik lány, akivel együtt él.Ergo feleslegesen kombinálok magamban és lassan kezdem úgy érezni megőrülök ettől az egésztől.