A párom egyszer átvert. Mit tegyek?

#21: Tapintatból nem illik, hogy az embernek a barátaival való beszélgetéseinek tartalmát továbbadja a párjának, vagy levelezgetéseit megmutassa neki. Nem azért, mert amit az ember a barátjának mond, azt takargatnia kellene a párja előtt, hanem azért, mert amit a barátja mond el neki (pl. a saját lelki életéről) az nem tartozik másra. Gondolom, te sem örülnél, ha egy jóbarátod mindent szétkürtölne, amit megosztasz vele. Ezért a "titkolózás" teljességgel érthető, sőt etikailag így van rendben. A férfi-női barátság ugyanúgy működik, mint az azonos neműek barátsága. Amit hallunk a másiktól, azt nem adjuk tovább, ez alapszabály.

A kérdező által leírt esetben egyébként semmi konkrét tény nem mutatott arra, hogy a kérdező párja és annak kolléganője között bármi több volt egyszerű barátkozásnál. Szó sem volt megcsalásról. Csupán arról, hogy miután a kérdező párja rájött, hogy a kérdező nehezményezi az efféle chatelgetést, titokban próbálta azt folytatni. Ez valóban nem túl szép dolog; ám az is érthető, hogy az ember nem szívesen veszti el a barátait. Barátokra szüksége van az embernek, s egy megértő társ igazából nem várhatja el, hogy a párja szakítsa meg a kapcsolatait a barátjával. Senkinek nincs joga kisajátítani a párját magának. A féltékenység a féltékeny ember problémája, s neki kell saját magában megoldást találnia erre ahelyett, hogy a környezete életét nehezíti meg.

#23: Nézd, sajnos szinte bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy a férje/felesége elkezd valaki más felé vonzalmat érezni. Az ilyesmi nemcsak hosszú barátságból, hanem a semmiből is előjöhet. Egyszerűen azért, mert a legtöbb ember nem elszigetelődve él, hanem rendszeresen találkozik vagy az interneten kapcsolatba lép újabb és újabb emberekkel. Például senki nem tudja megakadályozni, hogy a párja mellé felvegyenek a munkahelyén egy vonzó és gátlástalan munkatársat, aki elcsavarja a fejét. Az ilyen események minden párkapcsolatban, házasságban élő ember számára benne vannak a pakliban. Nem lehet teljes és végleges biztonságra törekedni, bármennyire szeretnénk. Fel kell vállalni és együtt kell élni az efféle veszélyekkel. Különösen akkor, ha valaki könnyen befolyásolható embert választ társnak.

Egyébként arra én nem vennék mérget, hogy a férjed esetében valódi és tartós szerelemről van szó, hiszen személyes találkozás híján az efféle vonzalom erősen kérdőjeles. A "lassú víz partot mos" sem törvény, mert nekem például van olyan női barátom, akit több, mint 20 éve ismerek, és soha egy pillanatig sem merült fel eközben, hogy több legyen köztünk.

#24 Köszönöm, hogy válaszoltál. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki ilyen normálisan gondolkodna!

Én pedig biztosan ott hibáztam, hogy magamból indultam ki, és valószínűleg emiatt sem tudok szikrát kapni a döbbenettől. És igen, igaz, én ilyesmit nem kalkuláltam bele. Még véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy egyszer csak két gyerekét egyedül nevelő, egyedülálló anya leszek.

Nem tudom, mi ez köztük, de a férjem kész emiatt az online vagy virtuális "kapcsolat" miatt kiszállni a családunkból. Már nem keresi konstruktívan velem a megoldást, sőt, a világon sehogy sem. Őt sajnos ez az egész már nem érdekli.

A legjobbakat kívánom neked, a kérdezőnek pedig úgyszintén.