Hogyan viselnétek együttélésből lett távkapcsolatot?

Tudom, hogy le leszek pontozva, mert megírom az őszintét, de nincs kedvem mutatni a felszínes "jaj de erős vagyok kibírok bármit" képet.

Engem is megviselne. Baromira. 4 éve vagyunk együtt, hivatalosan 1 éve költöztünk össze, de amióta együtt vagyunk 7ből 5-6 napot együtt töltöttünk. Én alapjáraton rendkívül bújós, szeretgetős típus vagyok, néha már-már piócába átmegyek.

Ez nem azt jelenti, hogy nincs hobbim és nem tudok meglenni párom nélkül, de azt őszintén bevallom, hogy imádok vele lenni. Ő a legjobb barátom, a társam, a partnerem és nagyon megszoktam, hogy minden nap találkozunk, akár csak pár órára is az eltérő beosztások miatt.

Kicsit elkanyarodtam, de a lényeg, hogy teljesen megértelek. Engem is földhöz vágna, pedig önálló embernek tartom magam, van munkám, hobbim, barátnőim, két kisállatom, de a falat kaparnám ha hónapokra elmenne párom.

VISZONT

Ha ez egy hatalmas lehetőség, akkor mindenképp támogatnám. Nagyon nehéz ez, de ha tényleg csak pár hónapról van szó, annyit féllábon is kibírtok, ő előrébb léphet a karrierjében és sokkal jobban összekovácsolódtok, ha újra összekerültök.

A kérdés, hogy ez most mennyire fix? Kimegy, aztán majd jön valamikor, vagy megvan határozva, hogy meddig? Engem a kilátástalanság őrjít meg a legjobban, így nekem pl baromi sokat segítene, ha tudnám, hogy mikor jön haza és várhatnám a napot.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Valószínűleg igen, nehezen viselném én is. De! Ha tudom, hogy csak eddig vagy addig marad, akkor jobban kibírnám a dolgot. Nem tartóztatnám semmiképpen. :)))

Nyilván: Ha túl sokat hosszabbít (értsd: fél évből lesz egy év, majd két év), akkor elgondolkoznék, hogy megéri-e nekem folyton rá várni. Valószínűleg - akármennyire fájna - elengedném a dolgot.