Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tönkre fog menni a kapcsolatunk?
A férjemmel egyre ritkábban élünk házaséletet. Egy hónapban örülök, hogy 3-4 alkalom van. Arra hivatkozik, hogy fáradt és stresszes a munka miatt. Egyetemre is jár, de most ott szünet van, azt hittem így jobb lesz, hátha több alkalommal tudunk összebújni. De nem..már fél éve, hogy így mennek a dolgaink. Van 2 gyerekünk, de eddig is megoldottuk a dolgot, most valahogy mégsem sikerül. Amikor megemlítem neki, hogy már lassan 2 hete, hogy hozzám sem nyúlt az a válasz, hogy én is közeledhetek. Szoktam, éjjel is, hajnalban is, de igazából nincs mindig szívem felkelteni. Ha egy kis bújástól vagy simitől nem kel fel akkor hagyom aludni inkább. És általában hagyom. Napközbeni simik és utalások vannak, de akkor is inkább én teszem őket. Ő általában akkor próbálkozik mikor már panaszkodok neki, hogy ritkán csináljuk. Olyan érzés ilyenkor, mintha csak azért csinálná, mert szóltam. Olyankor el is szoktam utasítani, mert rosszul esik. Ezt meg is mondom neki, hogy kényszerből inkább ne...
Leadtam 5 kilót is és még tervezek ugyanennyit, hátha jobban bejönnék neki, bár állítólag így is jó vagyok. A fogyásommal sem értem el eredményt, nem bújunk össze többször, pedig szerintem elég látványos a változás. Próbálok magamra odafigyelni, igaz egy 1 éves mellett nem olyan könnyű. Nem beszélgetünk, ő elmondja mi volt a melóhelyen, leenged egy kicsit aztán én is elmesélem mi volt itthon és kb. ennyi.
Nagyon hiányzik egy igazi jó, mélyről jövő beszélgetés is.
Nagyon egyedül érzem magam, de ha ezt megemlítem neki megkapom, hogy csak beképzelem és, hogy keressek magamnak barátokat a neten..
Ha hazaér nyomkodja a telefonját, gépezik, esetleg játszik a gyerekekkel.
Totál el vagyok keseredve, érzem, hogy lassan eluralkodik rajtam a depresszió, de tartom magam a gyerekek miatt.
Egyébként 28 évesek vagyunk, 8 éve együtt és én lassan apácának megyek, ha így folytatjuk. :/
"Nagyon egyedül érzem magam, de ha ezt megemlítem neki megkapom, hogy csak beképzelem és, hogy keressek magamnak barátokat a neten.."
Egy érzéketlen, önző, bunkó f@szkalap a férjed. Vagy változtat saját elhatározásból, vagy ez egyre rosszabb lesz. Beszélj vele, mert ez a két lehetőség van.
Beszéltem már nem is egyszer..
De nem ért meg. Azt mondja nem érti miért érzem magam egyedül mikor itt van. Fizikailag lehet, de fejben/lelkileg nem. Inkább nyomkodja a gépet, mert okosotthont szeretne kiépíteni, vagy arról beszél folyamatosan vagy a benti dolgokról. Néga úgy érzem ez fontosabb neki, mint én. Ha ezt megemlítem még ő sértődik meg, de nem változtat..
Ha mondjuk már legalább 40 fölöttiek lennétek azt mondom nem olyan vészes a heti egy szex, de huszonévesen ez bizony tényleg kevés...
Nálunk is ez volt,de azért legalább tíz évvel később.
Mondjuk a férjemnek mindig is alacsonyabb volt a libidója mint nekem.
Volt egy elég kemény 7-8 évem,és én is a falat kapartam már
kínomban, ráadásul pont az lett a vége az egésznek,
amit te is mondtál,hogy már én éreztem megalázónak hogy mindig
én kezdeményezek...
Aztán most hogy már negyven fölött vagyunk mindketten,most
összeértünk..Most már nekem is elég a heti egy,ami amúgy
kielégítő még mindig,és talán ez a legfontosabb,hogy
még ennyi év után is működik..
Egyébként nekem is mindig azt mondta hogy fáradt,és
nem akartam sokáig elhinni,de tényleg lehetett benne
valami,mert nyaraláskor sokkal aktívabb volt ő is...
Nem nagyon lehet jó tanácsot adni, sok pihenés kellene
neki is,de a mai világ és az ő kora, pont nem erről szól,
hanem a karrier építésről...Hülyén van ez kitalálva... :-)
Nem mindig volt ilyen. Sőt..még tavaly sokkal többször közeledett, akkor meg én nem tudtam követni a tempót. Minden nap csinálta volna.
Igen, tudom hogy fel kéne ébresztenem, de olyankor meg az van bennem, hogy hagyom aludni, mert fáradt..
Egyebként szoktam neki mondani, hogy próbálkoztam nála, de nem ébredt fel. Amúgy is jó alvó, max pisilni kel fel vagy a nagyobbat kíséri ki éjjel pisilni, ha kell neki. Tudom, keményebben kéne próbálkoznom.
Hát változhat ő is....Szerintem hiába próbálkoznál jobban,ha
ő erre nem nyitott,ez egy olyan dolog amit erőltetni nem lehet.
Nyilván erőltetni nem lehet.
Csak ha arra gondolok, hogy így kell leélnem az életemet kicsit szomorú leszek. Nem akarok elválni, amúgy szépen megvagyunk. Az én szüleim is elváltak, mai napig anyukámat is hibáztatom miért nem maradt apával és nem kellett volna nélkülöznünk.
De ez egy más történet.
Azt hiszem nem kérek sokat, de mégsem kapom meg.
Már arra is gondoltam, hogy tényleg keresek valakit, akivel beszélgethetek.
"Már arra is gondoltam, hogy tényleg keresek valakit, akivel beszélgethetek."
Mármint egy pasit? Vagy pszichológust? Nagyon nem mindegy. Ha az előbbi, akkor ezerszer inkább válj el. Megcsalásnál ocsmányabb, undorítóbb dolog nem sok van egy párkapcsolatban.
A pszichológus viszont hidd el, jót tenne. Egy külsős emberekkel foglalkozó szakember igenis rá tudna világítani 1-2 dologra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!