Akik nárcisztikus férfival voltak vagy vannak kapcsolatban,milyen tipikus tüneteket produkálnak/produkáltak,ami a narcizmusra jellemző?

#9

Ezek alapján az exed valóban inkább nárcisztikus, de azért pszichopátiás vonások is vannak benne. Az összes ilyen személyiségjegy egyébként olyan, hogy mindenkinél van egy skála, hogy melyik milyen mértékben van jelen, nincs két egyforma jellem. Persze csak így ránézésre nem mindig lehet helyesen diagnosztizálni, egész biztos képet csak szakember tud adni, csak hát a nárcisztikusok vagy pszichopaták nem igazán fordulnak segítséghez, mert megvannak róla győződve (vagy meggyőzik róla saját magukat) hogy velük minden a legnagyobb rendben.

Igen, ebben teljes mértékig igazat adok. Ezek persze csak a szakítás utáni kiragadott példák, nyilván a kapcsolatot is olyan dinamika jellemezte, ami arra utal, hogy a viselkedése nem normális. De sajnos ide kár lenne leírnom ezeket az ismérveket is, mert nagyon sokan csak támadnak, hogy az ilyen ember nem nárcisztikus, csak bunkó és önző.

Én, amikor még a kapcsolaton belül felismertem, hogy valami nem oké nála (bár bipoláris depresszióra gyanakodtam, mert 1x szárnyalt, 1x életkedve sem volt), kértem, hogy menjen/menjünk szakemberhez, aki segíthet. Az volt a reakció, hogy menjek én, mert vele ugyan semmi baj sincsen.

Egyszerűen észre sem vette/nem akarta tudomásul venni, hogy a kapcsolatunkra is hatással van a viselkedése és nekem ez rossz. Azz mondta, hogy nekem vannak hangulatingadozásaim! Amiért délelőtt még miatta sírtam, délután pedig nevetni mertem. Akárhányszor jól mertem érezni magam, letört, lelombozott, hülyének nevezett.

Míg a kapcsolat első éveiben én voltam a minden, a csodálatos istennő, aki annyira más, mint a többi és az ő lelkitársa, olyan szinten kezdett el kritizálni MINDENÉRT, amiket előzőleg évekig imádott bennem. Ha hangot mertem adni bárminek, ami nekem nem tetszett, én voltam a rossz, a hisztis. A konfliktushelyzetekből menekült. Nem reagált, elvonult, aztán másnap, mintha mi sem történt volna, megkérdezte miújság. Szakítás után, ha beszélni akart velem, állandóan azzal jött, hogy ne emlegessük a múltat. Mintha ez ennyire egyszerű lenne. Neki az, mert tudomást sem akar venni arról, hogy ő valaha is rosszat tett bárkivel.

Akkor kezdett megromlani a kapcsolatunk, amikor a családja ellen rosszat tett és én nem mellé álltam, hanem én is azt mondtam, hogy amit tett, az helytelem volt. Na, ott, abban a pillanatban teljesen elvágtam magam. Hiába maradtam mellette, hiába akartam segíteni, támadásnak vette. Mert ő a tökéletes, akinek minden tettére van magyarázat. Mindenki más hibás, csak ő nem. Onnantól kezdve én hiába próbálkoztam bármivel, mindenben a hibát kereste velem kapcsolatban, teljesen lerombolta az önbizalmam, a korábbi szakítás alatt, amit a korábban említett rossz tette okozott, háromszögezni kezdett, féltékennyé akart tenni, hol lesz.rt,hol jött, hogy mizu, hol azt mondta, hogy hagyjam örökre a francba, de ha hagytam, akkor az nem tetszett neki és akkor ő jött. Játszma, játszma hátán. Én hülye meg végül visszafogadtam, de semmi sem volt már a régi, csak rosszabb lett. Ezekután következett az, hogy én menjek orvoshoz, mert én őrült vagyok, hisztis vagyok, minek van jókedvem, minek cseszegetem én őt mindennel, stb. Majd a végén ugye jött a 3.fél,aki miatt véglegesen ki tudtam őt rakni, még ha fájt is. De abban sem volt ám köszönet, úgy bántott utólag míg hagytam, ahogy csak tudott. Alaptalan dolgokat vágott a fejemhez, szakítás után rögtön az új szerelmével osztott meg szerelmes képeket, mintha 2 hete még nem velem élt volna.. Megelégeltem, letiltottam mindenhol, aztán jöttek a megkeresések. Természetesen azok is úgy, mintha semmi rossz nem történt volna. Szia, miújság?

Hát lehet, hogy nem vagyoj pszichológus, de azt azért tudom, hogy normális ember nem viselkedik így, nevezhetjük akárhogy az ilyet. És ennyire gátlástalan, pofátlan módon keresni az exet, akit bántottál és megszégyenítettél.. Na, szóval normális ember nem tesz ilyet. Nagyon sokat tanultam ebből, hasznos lecke volt..

[link]

nézegetsd