Párom nem tudja elviselni, hogy később szeretném megcsinálni a házimunkát, folyamatosan szemrehányást tesz, mit tanácsoltok?

30-as éveihez lassan közeledő férfi vagyok, a párommal 7 éve vagyok együtt, abból kb 2 éve nálam él. Ő is hasonló korú. Nem volt egy határvonal, amikor megbeszéltük az összeköltözést (szeretek magam lenni), csak egyszerűen praktikusabb volt itt lennie, mert nehezen megoldható volt az utazás, egyre többet maradt nálam, és végül már itt lakott. A szüleim házában élünk, ők külföldön vannak.

Beköltözése előtt pár évvel én már itt éltem és egyetemista koromban is elég sokat laktam magam, megvan a tempóm, a szokásaim, mikor takarítok, mik a prioritásaim a teendőimben (erősen hobbi-centrikus vagyok). Mostanában elég sokat veszekedünk az miatt, hogy ő veszi jobban ki a részét a házimunkából. Otthonról dolgozik (saját vállalkozást csinál), én 8 órában egy irodában. Mire hazaérek, általában minden el van rendezve, ami pozitív, viszont folyamatosan lehord, hogy nem vettem észre ezt-azt, miért nem én csináltam meg előző nap bizonyos dolgokat.

Az összeköltözés elején a házimunkákat magam végeztem, a saját tempómban, ami őszintén néha tényleg egy picit kényelmes, de azért rendre meg volt minden csinálva. Ő ekkor még csak "vendégeskedett", majd egy ponton magától elkezdte megcsinálni a teendőket, takarítás, főzés, stb. Én sosem kértem, hogy csinálja meg ezeket, a saját feladatomnak tartottam. Azóta ha valamit nem az ő tempójában (azonnal) csinálok meg, vagy valami felett elsiklik a figyelmem rögvest megharagszik. Egyébként is rosszul viselem, ha valaki haragszik rám, ezért tőle ez még rosszabbul esik. Igazságtalannak érzem, mert sosem kérdezett meg arról, hogy ez a tempó, amit ő diktál nekem megfelel-e, ráadásul nem is közös a lakás, a szüleim háza, elvileg nekem kellene megmondanom, hogy mit hogyan (nem vagyok ilyen, sokkal megalkuvóbb ember vagyok). Akárhányszor felhozom a témát, veszekedés lesz belőle, szerinte neki van igaza, hogy semmi nem várhat, és, hogy miért nem a házimunkákkal foglalkozom, a hobbimra meg amikor lesz idő. Le szeretném tisztázni, hogy én sosem ilyen ember voltam, a saját dolgaim részesítettem előnyben, mert terveim vannak az élettel, a hobbim tárgyát próbálom naggyá tenni, így tudok haladni, a többi mindig is csak másodlagos volt.

Próbáltam magam összeszedni, gyorsabban megcsinálni ezeket a dolgokat, de úgy éreztem magam, mint egy robot, nem jutott idő a dolgokra, amiket szeretek és amiben építem magam. Igazából annyira nagy változáson a ház sem ment keresztül, lakható heti 1 porszívózással is a 3 helyett. Mondtam neki, hogy nekem nem baj, ha ő is lazít, nem robotol folyamatosan, amikor egy pici ideje is van, de neki ez nem opció. Azt állítja, hogy az egész napja elmegy arra, hogy megcsinálja azt, amit én nem teszek meg (itt azért hozzátenném, hogy szeret túlozni), ezzel őt hátráltatom a saját dolgaiban. Úgy érzem, hogy ez nem igaz, mert ő is hagyhatná a dolgokat és részesíthetné a vállalkozását előnyben, nem enne meg minket a kosz akkor sem, mert nagyságrendekkel rendezettebb környezetben élünk, mint sok közeli ismerősöm, a házimunka megvár.

A problémára lassan rámegy a kapcsolatunk, mert már nem szeretek hazaérni, hallgatni a szemrehányást, hogy nem söpröttem le a balkont, folyamatosan frusztráltak vagyunk és akárhányszor szóba jön a téma, úgy érzem nincs hely az én véleményemnek, nem élhetem az életem úgy, ahogy szeretném, mert folyamatosan mérges rám érte. Nem bírom már tovább, nyugalmat szeretnék.

Mit tanácsoltok?