Miért ragaszkodunk olyanhoz, aki folyamatosan lelki fájdalmakat okoz?

Mert (valószínűleg) nagyon szereted azt a személyt. Én nagyon szeretek egy lányt, de ő nem szeret és ez hatalmas fájdalmat okoz. Persze lehet mondani, hogy "ő csak egy lány, meg lesz rajta kívül más stb." de számomra ő az igazi. Kívül belül tökéletes, gyönyörű, okos, sportos, határozott és a mosolya minden kincset megér. Tudom, hogy elkéne felejtenem, mert csak fájdalmát okoz, de egyszerűen nem tudom elfelejteni.:(

Mert nem tartod magad ettől érdemesebbre.

Az ember alapvetoen társas lény és nem a magányra egyedullétre törekszik, hanem a kapcsolatra.

Mert egy ilyen kapcsolatba több energiát áldoz az ember, és szeretné, ha ez a fáradozás “jutalmat” nyerne végül, nem pedig hiábavaló lenne...aztán csak vár és vár, hogy mikor talál viszonzásra a dolog, de ez kb. sosem jön el...

Mert ha fáj is, de legalább foglalkozik velünk.

nem akarnak egyedül maradni, sokan félnek h nem találnának mást..de van aki nem vallja be de nincs semmi kedve hozzá , és lusta is , hogy újra ismerkedjen

Valahol ennek 2 oldala van. Egyik oldalról nagyon szerethető ember, akivel jó élményeket éltél át. Másik oldalról meg kapod tőle a súlyos lelki fájdalmakat. De te csak a jó oldalra fókuszálsz, mert segít “túlélni”. És titkon reméled, hogy megváltozik, de sosem fog, mert hiányzik belőle a jó lélek.

Kodependencia.

Kérdező, aki ragaszkodik valakihez, aki folyamatosan bántja, az bizony súlyos önértékelési zavarral küzd. Erre jön rá "bónuszként", ha a bántalmazó ezzel tisztában van és még rá is játszik a 0 önbizalmadra.