Akkor ő szerinte az én munkám semmit nem ér?

Anno miben állapodtatok meg? Hogy döntöttetek, hány évig csinálod ezt a 4 órás meló + takarítás dolgot? Ha volt erről megállapodás és még "nem jart le", akkor nem jogos a puffogása. Ha ez áll fenn, akkor itt most neki kellene bocsánatot kérnie.

Hagyd a házat koszosan, ne főzz, ne mosogass, ne moss. Aztán majd ha kérdi, azt mondod neki, hogy "ma éppen azt csináltad, amit szerinted szoktam. Semmit".

Sajnos nem jut el az agyáig, hogy te nem vagy olyan karrierista, hogy a gyerekeid karára menjen. Nekem ugyan nincs gyerekem, de megértem, ilyen labilis nőre nem bíznám, mint az anyós.

Nagyon sajnálom. Remélem, találtok kiutat ebből a helyzetből. Sajnos még manapság is sok férfiból előtör ez a kőkorszaki érzés, de nem értem, hogy nem látják a fától az erdőt, azaz, hogy te is mennyit dolgozol (pénzt is keresel), és otthon is hogy helyt állsz. :(

Úgy látom, inkább csak szeretted volna kiönteni a lelked, így nagy választ sem tudok adni, de mit is lehetne írni? Vagy megelégeled, és elhagyod, vagy ő hagy el, mert meggyőződése, hogy semmirekellő vagy, vagy éltek így tovább, és valószínűleg csak fokozódni fog a helyzet.

Egyébként a másik munka hány órás lenne? Azt nem lehetne részmunkaidősként végezni? Az anyósod ígyis-úgyis nyugdíjas lesz, és ha kicsik még a gyerekek, akkor a 4 órás állás mellett is kellene nekik a felügyelet, nem?

Anyukát amúgy megkérdezte, szeretné-e egész nyárra a gyerekeket? Vagy nemcsak helyetted, de helyette is dönt?

Azon túl, hogy 1. a te gyerekeid is, talán van beleszólásod, hova adod oda 2. ők alapból nem szeretnének oda menni, így sztem tárgytalan.

Szerintem is hagyd a lakást koszosan, ne főzz, ne moss. Úgyis szünet van, ellesztek a gyerekekkel. ERősen meg fog lepődni, milyen az élet úgy, ha te nem csinálod a semmit.

Be kell vallanom én ebben a férfiban a fizetésétől függetlenül akkor csalódtam volna, amikor nem épít kapcsolatot a gyerekekkel - bár én fura állat vagyok mert építeném a 8 órás munkámban a karrieremet ha gyerekem volna.

Ettől függetlenül szerintem abszolút nincs rendben hogy az anyjára akarja hagyni a gyerekeket, mikor lassan neki is ápolók közt a helye a leírás alapján - szerintem ebben a kérdéskörben akkor se engedj ha esetleg valóban munkát váltasz bármilyen okból.

Milyen idősek a gyerekek?

Az a baj, hogy egyesek önkényesen eldöntik minek van értéke és minek nincs. A férjed valószínűleg az ő (és az anyja) munkáját értékesnek tartja és lenéz sok más munkát. Valamint pénzben méri mi mennyit ér. Szerintem pedig - és úgy látszik szerinted is - a fontossági sorrendnek úgy kellene kinéznie, hogy gyereknevelés, házasság/kapcsolat ápolása, otthon az életkörülmények rendben tartása és ezek után kellene jönnie a karriernek. És a karrier alatt azt értem, hogy az alapvető dolgokra való pénzelőteremtésen felüli munkavégzés/pénzkeresés.

Amikor megismerted is ilyen volt a férjed? Szoktatok kommunikálni az alapvető dolgokról, rólad, róla, kettőtökről, a családról?

Én el nem tudnék képzelni egy kapcsolatot, ahol nem támogtjuk egymást, sőt lenézzük a másik erőfeszítéseit. Persze más a helyzet, ha időközben lett ilyen. Mindenképpen meg kell beszélnetek ezeket az alapvető témákat, amiket itt felsoroltál. Higgadtan, de határozottan döntéseket kell hozni minden alapvető dologban. Ha másért nem, a gyerekeidért tedd meg, hogy tisztázzátok a helyzetet.

Közöld vele hogy ha atmesz 8 órásba akkor hazimunka innentől 50-50 % és nem lesz friss főtt kaja. Mert most vagy háziasszony vagy, vagy teljes munkaidős ember.

Szóval onnantól jöhet a több napra főzés, gyerekkel kevesebb foglalkozás, ritkább takarítás. Ja és ha anyósnak nem megy felügyelet akkor Ő fizet szittert mert te dolgozol és nincs időd.