Mikor volt igazán mély gödörben a kapcsolatotok?

Amikor falura költöztünk. A párom erőltette, városon olcsóbban is találtam házat de ő ragaszkodott a baromságaihoz (az anyjáék házának mása legyen, sok szoba, nagy kert - igaz hogy mi csak 2en vagyunk, nem 6an, se kertészkedni, se gyereket nem akar egyikünk se).

Mindig is utáltam a falut, falusi embereket. Annak ellenére hogy ő akarta a házat csak én laktam benne, mert mindig haza húzott az anyjához.

Én nem bírtam az ottani életet, pár hónap után elköltöztem. Őrizze a putriját a jó édes anyja.

Kénytelen volt utána elfoglalni a házát, mert a szomszédok átjárogattak, elfoglalták volna.

Azóta valamivel jobb a kapcsolatunk, mert leszakadt az anyjáról, lettek saját gondolatai. Kénytelen kiállni magáért...

Én is boldogabb vagyok hogy nem kell ott lennem, nincs annyi vita.

Eloszor mikor tarskeresozott.

Aztan mert semmit nem segit h ossze tudjunk koltozni

Aztan mert sertgeteg beszolt aláz ugy altalaban.

Allandoan szakitas szélén vagyunk

Amikor a tulajdonos kitalálta, hogy eladja a fejünk fölül az albérletet, ezzel egyidőben engem kirúgtak a munkahelyemről (így kb 1 hét különbség volt a két hír között), a kocsiban elment a kuplung és úgy általában is szürke tél volt. Na, az nem volt jó időszak az életünkben.

Minthogy ezek mind külső tényezők voltak, ezért a kapcsolatunk sértetlenül átvészelte az egészet. Én találtam új (jobb?) munkát, azóta vettünk saját lakást, amit max a bank venne el, ha nem fizetnénk a hitelt (még elő is törlesztettük már, szóval :D ), van új kocsi, szóval elég szépen visszajöttünk. Azóta nem nagyon voltak mélypontok, az tényleg nagyon csúnyán összejött akkor.