Lányok, Nők! Baj lenne a hozzáállásommal? Ti "pörögtök" egy párkapcsolatban?

csekkol@freemail.hu

Köszi a honlap címet....azért őrület, hogy 20 évesen kell rájönni, hogy nem különc vagyok hanem majdnem autista.

A munka és a magánélet két különböző dolog, én az egyetemen és a gimiben is nagyon jól elvoltam/megvoltam az emberekkel, sokan kedvelnek..stb. Az hogy közel nem engedek senkit magamhoz( pl haverok vagyunk mi ketten utolsó válaszoló és eldumálunk, telefonálunk, együtt vizsgázunk, elmegyünk együtt ebédelni és totál megértjük egymást mint haverok attól még nem kell elmennem hozzád neked sem hozzám, hanem megtartjuk a "távolságot" ilyen téren és akkor semmi probléma. Elnevetgélünk meg mittudomén, de mivel nem párkapcsolatról van szó és nem Szoros közeli kapcsolatról, hogy egymásnál csesszük a rezet non-stop így ez nem derül ki soha hogy ilyen ember vagyok. Az élet nem a gyakori kérdések. A közeli kapcsolat pedig hál istennek nem jön könnyen, mert ha pl lány vagy és összeismerkedünk vagy haverkodunk attól még nem élünk együtt.....ergo soha nem tudnád milyen vagyok valójában. A szokásaim és rigolyám pl reggel 8-ig alszok minden 7végén vagy ha filmet nézek este ne zavarjanak nem derül ki a munkahelyen, mert az otthon az privát semmi köze a munkához és ahhoz, hogy ott hogyan viszonyulok az emberekhez ideig-óráig.