Megismerkedtem egy férfival. Egyedülálló anyuka vagyok, pici babával. Szerintetek egy férfi tudja sajátjaként szeretni a kisbabámat?

9:09 es

Igen de ugyanakkor lehetnek boldogok, és a csajnak sem kell egyedül leélnie egyedül az életét a babájával együtt. Ha a hejzetébe képzeli magát valaki neki sem esne túl jól ha mindenki lehurrogná, hogy előbb gondolkozni kellett volna, Ezt nem lehet előre látni, vannak akik 8 évig élnek együtt minden happy aztán jön a baba majd szétmenneke mert a pasi megismer egy másik nőt vagy rájön h neki gyerek nem kell. Akkor maradjon egyedül a nő???

Az nem csak a nő hibája!

Ha meg kinéznél a való világba láthatnád hogy igenis létezik olyan hogy a pasi sajátjaként képes nevelni a gyereket. Attól függetlenül, hogy lesz később esetleg közös gyerekük.

Szóval nem kell ítélkezni elsőre, most mindenki azt mondja ő nem követne el ilyen hibát ki tudja , lehet te leszel a következő aki ebbe a hibába fog esni.

"Ha meg kinéznél a való világba láthatnád hogy igenis létezik olyan hogy a pasi sajátjaként képes nevelni a gyereket." számtalan ilyen családot ismerek, és NEM KÉPES. Mindig ott van egy leheletnyi különbség, még ha az anya nem is veszi észre, de a gyerek érzékeli. Meg az is, akinek van affinitása az ilyen nonverbális jelzésekhez.

Azt meg sehol sem írtam, hogy nem lehetnek boldogok, vagy hogy nem szeretheti. Már miért ne lehetnének? Miért ne szerethetné? DE nem úgy, mint a SAJÁTJÁT. Ez hatalmas különbség.

Én imádom a gyerekeket, tényleg, az összeset, nagy családot szeretnék, magértő vagyok, és toleráns, de tudom magamról, hogy sohasem szeretném úgy más gyermekét, mint a sajátomat. Egyszerűen képtelen ilyesmire az ember, ez genetikai / evolúciós körülmény, nem lehet vele mit tenni.

Ítélkezés? Közel sem, egyszerűen tapasztalat mondatja belőlem. Nézz körül mondjuk ezen az oldalon, vagy a való életben. Igen, a példa jó, amit írtál... 8 évig voltak együtt... feltételezem, hogy első szerelem, első komoly kapcsolat. Akkor most hol is cáfoltál meg engem?

Egyébként nagy baj, hogy a nők nagy részének gőze nincs róla, hogy milyen is egy igazi FÉRFI. Érdemes lenne kicsit művelődni a témában, és kevesebb egyedülálló anya lenne.

22/F

Jó inkább hagyjuk, mindenkinek mások a tapasztalatai és mindenki azok alapján mond itt véleményt vagy ad tanácsot, azért születnek különböző válaszok.

Majd lehet összegezni a válaszokat a kérdezőnek :)

Én is csak saját tapasztalatot tudok mondani... de nálunk nevelőapám nagyon szeret minket, talán még jobban, mint anyukám. Az biztos, hogy én sokkal közelebb állok hozzá, meg sokkal jobban megbízok benne, mint anyámban. És mi is elég kicsik voltunk, amikor megismerkedtek.

17/F

Kedves kérdező!

Annyit azért még hozzátennék, hogy ez ne tartson vissza attól, hogy új kapcsolatba kezdj, de igyekeztem pontosan a kérdésedre válaszolni. Mint írtam, ettől még nagyon-nagyon szeretheti az első gyereket is, de azért készülj fel rá, hogy ha lesz közös, azzal kicsit másként fog bánni. Ezt meg kell tanulnod kezelni.

Egyébként nyilván nem lehet minden esetre igaz az, amit vázoltam, de tipikusan ez a jellemző. Az, hogy Te így jártál, lehet kivétel, nem állítom, hogy nincs így. Viszont, ha körülnézek, akkor sajnos az a jellemző, amit korábban írtam...

Egyébként sok sikert az új kapcsolathoz, a gyereknek pedig jó egészséget :)

Sajnos van egy olyan mondás, hogy akinek nem borja az nem nyalja. Annyira sosem fogja szeretni mint ha sajátja lenne.

Természetesen szeretheti és foglalkozhat vele"haverok" lehetnek de mint a saját vérét annyira sosem szereti majd.

Ettől független nem biztos, hogy rosszul bánik vele..ameddig nem szülsz neki gyereket mert akkor a saját vérét előtérbe helyezi majd..de ez valahol természetes.

Ráadásul tedd fel a kérdést ha összejössz egy egyedülálló apukával aki egyedül neveli a kisbabáját( mert mondjuk sajnos anyuka meghalt) akkor tudnád a kisbabát annyira szeretni mint a sajátodat?

Igen vagy nem.