Mi van akkor, ha szeretsz valakit és eltudod vele képzelni az életed de nélküle is?

10-es, azért kérdezem, mert életemben először vagyok úgy szerelmes, hogy ezt érzem. Tehát el tudtam volna vele képzelni az életemet, de el is tudom engedni anélkül, hogy azt érezném, hogy vége az életemnek. Eddig még sose volt így, állandóan függő voltam és öngyilkossági gondolataim voltak az elvesztésükkor, ha szerelmes voltam.

De nem lehet az igazi, mert ő biztos, hogy nem érzi ezt irántam.

Talán azért lehet ez az igazi, mert ez az a fajta szeretet/szerelem, amiben nem fojtjuk meg a másikat és kapunk elég levegőt.

Én korábban mindig csak úgy voltam szerelmes, hogy erősen függtem az illetőtől. Ennek ellenére is kitartott mellettem, akit nem riasztottam el már az elején, de nagyon sokat szenvedtünk emiatt az erős függés miatt.

Egyszer megkérdeztem tőle, el tudja-e képzelni az életét mással és azt mondta, persze. Na az akkor nekem nagyon fájt. Én több minden miatt is úgy éreztem akkor már, hogy ő nem szerelmes belém és ez csak megerősítette. Magamból indultam ki, mert én csak úgy voltam szerelmes, hogy nem tudtam elképzelni mást a helyébe. Szerintem azért igazi szerelemben előbb-utóbb el kell jönnie ennek az érzésnek.

De mondom, most úgy szerettem bele valakibe, hogy el tudom őt engedni (nem is jöttünk össze, de lélekben) és mivel még így nem szerettem, nem tudom hova tenni az érzést. Mert meg voltam róla győződve, hogy ez nem szerelem, viszont erősen vannak olyan tüneteim, mintha mégis szerelmes lennék. Csak mintha blokkolva lenne nálam az érzés.